Mikor tájékozódtál utoljára térkép nélkül? Mikor jegyzeteltél kézzel, vagy néztél végig egy filmet úgy, hogy közben egyszer sem nyúltál a telefonodért? A digitális eszközök rengeteg terhet levesznek rólunk, és éppen ez az, ami Szász Máté neurobiológus szerint hosszú távon problémát jelenthet. Az Én Kék Zónám új epizódjában arról beszélgettünk, hogyan alakítja át a technológia a figyelmünket, a gondolkodásunkat és a kapcsolatainkat egyszerre, és miért baj az, hogy olyan feladatokat is kiszervezünk az eszközeinknek, amelyeket korábban egy kis gondolkodással magunk is megoldottunk.
Máté ezt kognitív outsourcingnak nevezi. A GPS navigál helyettünk, a telefon emlékeztet, a kereső megtalálja az információt, az AI pedig már összefoglal, fogalmaz és bizonyos esetekben a logikai munkából is átvesz egy részt. „A pihenő agy sorvad” – fogalmaz a beszélgetésben, arra utalva, hogy ha egy képességet egyre kevésbé használunk, azzal az agyunknak is egyre kevesebb dolga lesz. Az AI ezt a folyamatot tovább gyorsíthatja: ma már sokszor egy rövidke üzenet megfogalmazását is rábízzuk anélkül, hogy előtte végiggondolnánk, pontosan mit és hogyan szeretnénk elmondani.
Közben a figyelmünkért is állandó verseny zajlik. Máté az epizódban olyan kutatásokat idéz, amelyek szerint már a közelünkben lévő telefon is elvonhatja a figyelmünk egy részét, és arról is beszél, miért válik egyre nehezebbé egyetlen történetre koncentrálni hosszabb ideig. A gyors, személyre szabott digitális ingerekhez képest egy film, egy könyv vagy akár egy hosszabb beszélgetés sokkal lassabb jutalmazási rendszert kínál.
Ennek egyik hétköznapi következménye lehet az az ismerős érzés, amikor folyamatos késztetést érzünk akár egy baráti vacsora közben is, hogy a telefonunk felé nyúljunk. A jelenség már az egyetemeken is látványos: amerikai irodalomtanárok szerint egyre több hallgatónak jelent nehézséget egy teljes könyv végigolvasása és a hosszabb, összetett történetek követése. 2026-ban pedig filmoktatók számoltak be hasonlóról: még filmszakos hallgatók között is egyre gyakoribb, hogy nem néznek végig egy egész estés filmet, vagy közben folyamatosan a telefonjukat figyelik. Vagyis éppen azoknál a műfajoknál válik nehezebbé a tartós figyelem, amelyek korábban természetes módon igényelték azt.
Érdekes módon az egyik legjobb ellenszer ezekre meglehetősen régimódi: papír, ceruza és egy kis valódi emberi jelenlét. Szász Máté szerint kézírás közben nem tudjuk egyszerűen szó szerint követni az élőbeszéd tempóját, ezért az agynak fel kell dolgoznia, tömörítenie és értelmeznie az információt. Ugyanezért tartja értékesnek az analóg világban töltött időt is: a természetet, a csendet, a nyelvtanulást, a társasjátékot vagy egyszerűen azt, amikor emberek leülnek egymással egy asztalhoz beszélgetni. Ezek apró dolgoknak tűnhetnek, mégis valódi feladatot adnak a figyelmünknek és az agyunknak.
A téma Szász Mátét annyira foglalkoztatja, hogy legújabb, Digitális Fenevadak című könyvét is ennek szentelte. Az epizód egyik legfontosabb kérdése nem is az, hogy le tudunk-e mondani a technológiáról, mert ez aligha lenne reális napjainkban. Sokkal érdekesebb, hogy mennyi gondolkodást, figyelmet és emberi kapcsolódást vagyunk hajlandók átengedni neki, és milyen képességeinket szeretnénk továbbra is saját magunk, aktívan használni.
Ne hagyjátok ki az epizódot!
