Hajós Zsuzsanna kutató szerint a hiány csendben alakul ki, és komoly problémák forrása lehet
Az omega-3 kicsit olyan, mint a D-vitamin: sokat hallunk róla, tudjuk, hogy fontos, de a legtöbben nem feltétlenül érezzük azonnal, hogy „na, hát mennyivel jobban vagyok, most, hogy szedem”. Éppen ezért nehéz róla beszélni, meggyőzni az embereket a fogyasztásáról, mert a hatása sokszor nem látványos – hosszú távon mégis rengeteget számít.
Az Én Kék Zónám új epizódjában Hajós Zsuzsanna ökotoxikológussal, neurobiológiai kutatóval beszélgettem arról, miért élhet a magyar lakosság jelentős része omega-3-hiányban, és miért nem elég erre legyinteni. Zsuzsanna szerint az elmúlt évtizedekben rendkívül eltolódott az étrendünk, és ezt más szakértők is megerősítették, még Az én kék zónám c. könyvemben is írtam a problémáról: sokkal több omega-6-ot fogyasztunk, miközben egyre kevesebb jó minőségű omega-3 kerül a szervezetünkbe.
Beszéltünk arról is Zsuzsával, hogy melyek a fő omega-3-források, mi a különbség az EPA, a DHA és a növényi eredetű omega-3 között, és miért nem mindegy, milyen formában pótoljuk. Nagyon fontos információ, hogy az omega-3-at nem kúraszerűen kell szedni, hanem inkább úgy kell gondolni rá, mint egy ételre: folyamatosan szüksége van rá a szervezetünknek. Az is kiderül, miért szívódhat fel kutatásaik szerint jobban az olaj, mint a kapszula, és miért a minőség az egyik legfontosabb szempont.
Szóba kerültek a halakkal kapcsolatos tévhitek is: például hogy a nagy testű halakban több nehézfém halmozódhat fel, vagy hogy a lazac omega-3-tartalma sokszor alacsonyabb, mint gondolnánk. Ez azért is fontos, mert sokan azt hisszük, hogy ha néha eszünk halat, akkor ezzel meg is oldottuk a kérdést, de Zsuzsanna szerint ennél sokkal árnyaltabb a kép.
Az epizódban beszélünk az omega-3 gyulladáscsökkentő szerepéről, a szív- és érrendszerre gyakorolt hatásáról, valamint arról is, miért lehet különösen fontos gyerekeknél, várandósság alatt és az idegrendszeri fejlődés szempontjából.
Nézzétek meg a teljes beszélgetést, mert szerintem az omega-3-ról sokkal több félreértés él bennünk, mint gondolnánk!
Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:
A hosszú élet titkairól szóló cikkekben és beszélgetésekben legtöbbször a táplálkozásról, mozgásról vagy stresszkezelésről esik szó. Van azonban egy tevékenység, amely mindháromhoz kapcsolódik, mégis ritkán gondolunk rá longevity-eszközként: a kertészkedés.
Az Én Kék Zónám legújabb epizódjában Király Béla közgazdász, vállalkozó, biokertész és A kék zónás kert című könyv szerzője mesél arról, hogyan változtatta meg az életét a földdel való munka. Egy stresszes vállalkozói időszak után néhány paradicsompalántával kezdődött minden, mára pedig közel negyvenféle zöldséget termesztenek közösségi biogazdaságukban.
Az epizódból kiderül, hogyan érdemes belevágni a kertészkedésbe akkor is, ha valaki teljesen kezdő – sőt, egyáltalán nem kell megrettenni tőle -, miért a talaj az egészséges növénytermesztés alapja, és milyen egyszerű praktikákkal lehet sikerélményt szerezni akár egyetlen, balkonra kihelyezett magaságyással. Béla részletesen mesél a vegyszermentes gazdálkodásról, a természetes ökológiai egyensúly szerepéről, valamint arról is, hogyan lehet a kártevők ellen úgy védekezni, hogy közben a hasznos élővilágot megőrizzük.
Szó esik arról is, miért változott meg a boltokban kapható zöldségek minősége, hogyan befolyásolja a tárolás és a szállítás a beltartalmi értékeket, mikor van valójában a paradicsom és a paprika szezonja, illetve miért érdemes újra felfedeznünk a szezonális és helyben termesztett élelmiszereket.
Az epizód egyik legfontosabb gondolata azonban nem a zöldségekről szól, hanem rólunk. A kertészkedés ugyanis egyszerre jelent természetes mozgást, tudatos jelenlétet, digitális detoxot és stresszcsökkentést – pontosan azokat az elemeket, amelyek a világ kék zónáiban élők mindennapjainak is természetes részei. Emellett arról is beszélgetünk, miért lenne fontos újra közelebb kerülni azokhoz, akik megtermelik az élelmiszerünket, hogyan segíthet a közvetlen kapcsolat a termelőkkel a tudatosabb vásárlásban, és milyen kihívások elé állítja a klímaváltozás a mai gazdálkodókat.
Ha érdekel, hogyan válhat a kertészkedés nemcsak hobbivá, hanem a hosszú, egészséges élet egyik legtermészetesebb eszközévé, ez az epizód rengeteg inspirációt adhat, akár van kerted, akár csak most gondolkodsz az első magaságyásod elkészítésén.
A kertészkedés és a longevity kapcsolatáról egyébként hasznos tippeket olvashattok Hámori Barbara tavasszal megjelent, Az én kék zónám című könyvében is.
A plasztikai sebészetről sokszor még mindig végletekben gondolkodunk: kívülről hiúsági kérdésnek tartjuk, ha pedig rólunk van szó, csodákat várunk tőle. Igaz lehet mindkettő, de még ennél is érdekesebb, mi történik akkor, ha egy orvos nemcsak azt nézi, mit szeretne egy pácien, hanem azt is, hogy miért, és ebből mit érdemes megcsinálni.
Az Én Kék Zónám új epizódjának vendége Dr. Tamás Judit emlősebész és plasztikai sebész, akivel a plasztikai sebészet világát ezúttal a felelős döntések felől közelítjük meg. A beszélgetésben szó esik arról, hogyan érdemes plasztikai sebészt választani, hol húzódik a határ testképzavar és valódi igény között, és miért fontos, hogy egy jó szakember ne csak operálni tudjon, hanem azt is felismerje, mikor kell nemet mondania.Az epizódból az is kiderül, mennyire szerteágazó ma a plasztikai sebészet: szóba kerül a mellháló, a saját zsírral történő töltés, a kombinált műtétek sajátosságai, a hasplasztika utáni regeneráció, valamint az is, hogy 40 év felett már másképp működik a bőrünk. Dr. Tamás Judit szerint ma már teljesen természetes gondolat 50 felett az arcplasztika, amennyiben valaki tudatosan, reális elvárásokkal és megfelelő szakemberrel vág bele.
A beszélgetés különösen érdekes része a török és brazil plasztikai sebészeti trendek kérdése és még inkább ezek veszélyei, illetve az is, a szakértő mit gondol, hogyan változik majd a plasztikai sebészet világa a következő években, és merre mozdulnak a trendek. A hangsúly érzései szerint egyre inkább a természetességre kerül: nem az lesz a cél, hogy valaki teljesen más arcot vagy testet kapjon, hanem hogy az eredmény harmonikus, önazonos és hosszú távon is vállalható legyen.
Ez az epizód nem rábeszélni szeretne a beavatkozásokra, hanem segít árnyaltabban gondolkodni róluk. Mikor lehet jó döntés egy műtét? Mikor nem? Mit jelent a felelős orvosi hozzáállás? Milyen lehetőségeink vannak? És miért lehet néha a legfontosabb mondat az, hogy „ezt nem vállalom”? Egy józan, emberi és nagyon aktuális beszélgetést hallhattok a modern plasztikai sebészetről.
Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:
Vannak epizódok, ami után az ember máshogy néz az otthonára – a fürdőszobai polcra, a konyhai eszközökre, a kulacsára vagy akár csak a tisztítószerek illatára. Az Én Kék Zónám új részében Hámori Barbara műsorvezető Bíró Szabolcs vegyészmérnökkel beszélget arról, hogyan vesz körül bennünket a modern világ láthatatlan mikrovilága: a több százmillió létező vegyület és a mikroműanyagok, amelyek hatásairól egyelőre rendkívül keveset tudunk. Vagy ott vannak a már láthatóbb részek, mint a fogkrém, az illatanyagok és a ballonos víz, amivel a szakértő szerint szintén érdemes vigyázni.
A vegyészmérnök szerint a mikroműanyagok valódi trójai falóként működhetnek: bekerülnek a szervezetbe, majd magukkal hozhatják azokat az adalékanyagokat is, amelyek a műanyagokból kioldódnak. Innen aztán gyorsan el is jutunk odáig, hogy miként érdemes lecserélni a műanyagot otthon és miért lehetnek problémásak bizonyos konyhában lévő műanyagok.
Az epizód természetesen nemcsak ijesztő felismeréseket ad, hanem gyakorlati kapaszkodókat is. Szó lesz a klasszikus konyhai eszközök előnyeiről, a magnézium szakszerű szedéséről, a gumivitaminok titkairól, valamint arról is, miért nincs igazi varázspirula sem a hormonpótlás, sem az egészségesebb életmód esetében. Bíró Szabolcs szerint ha más eredményt szeretnénk, a teljes bemenetet meg kell változtatnunk.
Ez a beszélgetés nem pánikkeltés, sokkal inkább ébresztő. Egy epizód arról, hogyan lettünk egy globális kísérlet részesei, és hogyan tudunk mégis apró, tudatos döntésekkel tisztábban, egészségesebben és felelősebben élni a saját otthonunkban.
Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:
Amikor először hallunk arról, hogy lézerrel nemcsak vágni, égetni vagy kozmetikai kezeléseket végezni lehet, hanem akár fájdalmat csökkenteni, gyulladásos folyamatokat befolyásolni, vagy a szervezet regenerációját támogatni, sokan hitetlenkednek elsőre. Én is régóta kíváncsi voltam erre a technológiára, különösen azért, mert a fényterápia az utóbbi években a longevity világában is egyre többször kerül elő.
De vajon mi a különbség a vörös fény-terápia, a polarizált fény és az orvosi lágylézer között? Használható-e egy ilyen eszköz otthon? Miért éppen ezt a magyar fejlesztésű eszközt használják a hollywoodi sztárok? És mit jelent az, amikor Rózsa Tamás fejlesztőmérnök és lézerkutató azt mondja: a lézer „génkapcsolóként” is működhet?
Az Én Kék Zónám új epizódjában arról beszélgettünk, hogyan lett egy magyar fejlesztésből sokak által keresett, otthon is használható orvosi eszköz.
Tamás arról mesélt, hogy a kutatásaik során azt látták, hogy a lézerrel több tucat gén működésére tudtak hatni. Úgy fogalmazott: „A lézerrel 45 gént tudtunk aktiválni.”, ami arra bizonyíték a fejlesztők szerint, hogy a lézer sejtszinten indíthat el folyamatokat.
Szóba került az is, hogy a ma nagyon népszerű vörös fény-terápia nem ugyanaz, mint a lágylézer. A laikus szemnek a kettő hasonlónak tűnhet, éppen ezért beszélgetésben külön kitértünk arra, hogy miért nem mindegy, milyen fényről beszélünk, és miért fontos különbséget tenni marketingígéret és valódi természettudományos háttér között.
A technológia egyik legérdekesebb területe a fájdalomcsillapítás és a mozgásszervi panaszok kezelése. Tamás nagyon szépen fogalmazta meg, hogy a longevity nemcsak arról szól, hány évig élünk, hanem arról is, hogy milyen minőségben. Ha valakinek fáj a térde, ha nem megy túrázni vagy nem mozog szívesen, akkor egyszerűen beszűkül az élete, és így a testi állapot nagyon gyorsan mentális következményekkel is járhat – tehát a fájdalommentes mozgás nem kényelmi kérdés, hanem az aktív, hosszú élet egyik alapja. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki diagnózis nélkül kísérletezzen magán, sőt, a beszélgetés egyik legfontosabb üzenete éppen az ellenkezője: először mindig diagnózis kell.
Az epizódban persze nem csupán egy technológiáról beszélgetünk, hanem arról is, hogyan kellene a szakmának és a felhasználóknak gondolkodniuk az új terápiás lehetőségekről. A fejlesztő szerint edukálni kell az embereket és a szakembereket is, mert egy jó eszköz önmagában nem elég: tudni kell, mikor használható, mire való, mire nem való, és hol vannak a határai.
Beszéltünk emellett kozmetikáról, autoimmun betegségekről, csontkezelésről, diagnosztikáról, és arról is, hogyan kapcsolódik mindez a longevity gondolkodáshoz. Hallgassátok meg Ti is ezt a rendkívül gondolatébresztő beszélgetést, ha érdekel Benneteket a modern egészségtechnológia, a fájdalommentesebb mozgás, a regeneráció és az, hogyan lehet világsikerű egy magyar innováció.
Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:
Ha a longevityről beszélünk, legtöbbször a táplálkozás, az alvás, a mozgás vagy a stresszkezelés jut eszünkbe. És mindezt sokszor összeköti egy olyan terület, amelyről ritkán beszélünk a hosszú élet vonatkozásában, holott jó esetben egy egész életünkön át elkísér bennünket: ez pedig a fogazatunk.
Az Én Kék Zónám podcast legújabb epizódjában Hámori Barbara vendége Dr. Bodrogi Attila komplex szemléletű fogorvos, aki nemcsak a modern esztétikai fogászat lehetőségeiről mesél, hanem arról is, hogyan tükrözi a fogazatunk a mindennapi életünket, a feszültségeinket és sokszor a lelkiállapotunkat is.
Már a beszélgetés elején kiderül, hogy napjainkra a fogászatban szinte nincs lehetetlen, csak megfelelő szakembert kell találni. Az elmúlt évek technológiai fejlődése ugyanis olyan megoldásokat tett elérhetővé, amelyek néhány évtizede még elképzelhetetlenek voltak. A láthatatlan fogszabályozásnak köszönhetően ma már felnőttkorban is biztonságosan és esztétikusan korrigálhatók a fogazati eltérések, így egyre többen vágnak bele olyan kezelésbe, amelyről korábban azt hitték, már elkéstek vele.
Attila ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a modern fogászat nem csupán technológia. Legalább ennyire fontos a prevenció. Ahogy a longevity szemléletében is, itt sem a problémák utólagos kezelése a cél, hanem azok megelőzése. Egy alapos kezelési terv, a rendszeres kontroll és a személyre szabott megközelítés évekkel, akár évtizedekkel is meghosszabbíthatja saját fogaink élettartamát. Különösen érdekes volt, hogy Attila és a betegek célja nem feltétlenül ugyanaz – ő sokkal átfogóbban kezeli a páciens kéréseit és javaslatai túlmutatnak az esztétikán – szeretne tökéletes funkciót és valódi egészséget tenni minden egyes kezelési terv mögé.
A beszélgetésben természetesen szóba kerül a stressz is: sokan észre sem veszik, hogy éjszaka összeszorítják a fogukat, csikorgatják, vagy akár folyamatos izomfeszültségben élnek. Ezek a mindennapi terhek idővel szó szerint nyomot hagynak a fogazaton. A kopások, repedések és állkapocsproblémák mögött pedig gyakran nem pusztán mechanikai okok, hanem tartós pszichés megterhelés áll, amire érdemes odafigyelni a fogászati kezelés mellett.
Ez különösen érdekes a kék zónák kutatásainak fényében is. Azokban a közösségekben, ahol az emberek hosszú, egészséges életet élnek, a stresszmenedzsment természetes módjai legalább olyan fontosak, mint a megfelelő táplálkozás vagy a rendszeres mozgás. A szervezetünk ugyanis nem választja szét a testi és lelki folyamatokat: ami belül történik, előbb-utóbb kívül is megjelenik.
A podcast második fele már sokkal személyesebb hangvételű, ami szakértői podcastjeinkben talán szokatlan, de mi nagyon örültünk neki, hogy beleláthattunk abba, mi történik egy orvos lelkében. A kiégés, a célok elvesztése ugyanis nagyon sokunkat érint, az orvosok körében pedig talán még gyakoribb probléma. Attila viszont őszintén beszél arról, hogy a szakmai sikerek ellenére egy idő után azt érezte, eltávolodott saját érzéseitől. A rendelők, a vállalkozások és a folyamatos teljesítmény mellett elveszett valami abból, aki valójában volt.
Elmeséli, hogyan kezdett el befelé figyelni, milyen felismeréseket hoztak számára a férfi elvonulások, és miért gondolja ma már úgy, hogy a kudarcok sokszor a legjobb tanítómestereink. Ezek a tapasztalatok nemcsak emberileg formálták, hanem szakemberként is – talán ez is csak hozzátett az egyébként is holisztikus szemléletéhez. Ma már más szemmel tekint a pácienseire is, hiszen tudja, hogy minden ember egy külön történet, más-más vágyakkal és traumákkal.
Ez az epizód azért különleges, mert egy fogorvos szemszögéből mutat rá arra, hogy a testi egészség és a lelki egyensúly elválaszthatatlan egymástól. A modern fogászat itt már nem pusztán fogakról szól, hanem az ember egészéről.
Ha kíváncsi vagy arra,
hogyan változott meg a fogászat az elmúlt években,
miért fontosabb a prevenció, mint valaha,
hogyan segít a láthatatlan fogszabályozás felnőttkorban is,
miért nélkülözhetetlen egy jól felépített kezelési terv,
hogyan hagy nyomot a stressz a fogazaton,
miként lehet a kudarcokból építkezni,
mit adott Dr. Bodrogi Attilának a befelé figyelés,
hogyan változott saját kapcsolata a szüleivel,
és mi köze mindennek a hosszú, egészséges, boldog élethez,
akkor érdemes megnézned Az Én Kék Zónám podcast legújabb epizódját Hámori Barbara műsorvezetésével.
Ebben a beszélgetésben ugyanis nemcsak a tökéletes mosolyról, hanem önmagunkról is sokat tanulhatunk.
Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:
A legtöbb nő pontosan tudja, milyen érzés, amikor 40 éve felett egyik napról a másikra úgy tűnik, mintha a teste már nem ugyanazon szabályok szerint működne.
Néhány plusz kiló hirtelen felcsusszan, az alvás minősége romlik, makacs hasi zsír jelenik meg, és megjelenik a váratlan fáradékonyság. Sokszor azt érezzük, mintha valamit rosszul csinálnánk, pedig valójában egy természetes, de megterhelő biológiai átmenet közepén vagyunk.
Az Én Kék Zónám legújabb epizódjában Erdélyi Alíz dietetikussal beszélgettünk arról, mi történik a női szervezetben a perimenopauza és a menopauza éveiben.
Alíz nemcsak évek óta foglalkozik a változókor táplálkozási kérdéseivel, hanem társszerzője annak a hazai szakmai ajánlásnak is, amely a perimenopauza és menopauza időszakára vonatkozó táplálkozási irányelveket foglalja össze. A beszélgetés során arról is mesélt, hogyan indult kutatói érdeklődése a téma iránt, majd közérthetően végigvettük azokat a hormonális változásokat, amelyek ebben az időszakban végbemennek.
A beszélgetés egyik központi témája természetesen a testsúly volt, sok nő tapasztalja ugyanis, hogy ugyanazokkal a szokásokkal már nem tudja fenntartani korábbi alakját. Ennek hátterében nem egyszerűen az akaraterő hiánya vagy a kalóriák állnak, hanem összetett hormonális és anyagcsere-folyamatok.
Alíz szerint azonban nem a drasztikus fogyókúrák jelentik a megoldást: sokkal fontosabb az egyénre szabott táplálkozás. Ennek egyik alapja lehet az Okostányér rendszerének személyre szabott alkalmazása, valamint egy tudatosabb étkezés kialakítása.
Szóba került az időablakos étkezés is, ami segíthet, de csak akkor, ha illeszkedik az adott nő életmódjához és egészségi állapotához. Különösen fontos rész volt a testsúly normalizálásáról szóló blokk, ahol Alíz hangsúlyozta, hogy a cél nem a húszéves kori test visszaszerzése, hanem az egészséges anyagcsere és a hosszú távon fenntartható életmód, és itt hozzátennénk az izomerő építését is, ami elképesztően fontos a menopauza idején.
A longevity szempontjából az egyik legfontosabb téma az alvás és a táplálkozás kapcsolata volt az adásban, hiszen egyre több kutatás mutatja, hogy a rossz alvás nemcsak a hangulatunkat és az energiaszintünket befolyásolja, hanem az étvágyunkat, vércukorszintünket és testsúlyunkat is. És ha már menopauza, egy igazi „hot topic” a hormonpótlás kérdése: a szakértő szerint fontos lenne, hogy a nők hiteles információk alapján hozzanak döntést, mert a hormonpótlás egyáltalán nem ördögtől való, ugyanakkor személyre szabott orvosi mérlegelést igényel.
A beszélgetés második felében szóba kerültek a gyakorlati tanácsok is: hogyan érdemes összeállítani az étrendet, miért fontos tisztelni az ételt és az étkezés folyamatát, valamint milyen veszélyeket rejt az alulevés, amely ebben az életkorban gyakran nagyobb problémát jelenthet, mint gondolnánk.
A beszélgetés végére egy fontos felismerés rajzolódott ki: a menopauza nem egy betegség, és nem is valami, amit túl kell élni. Sokkal inkább egy új életszakasz, amelyben érdemes újragondolni az étkezést, a mozgást, az alvást és az önmagunkhoz való viszonyt.
A lényeg: minél jobban értjük, mi történik a testünkben, annál könnyebben tudunk együttműködni vele.
Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:
Nemrég egy rendkívül érdekes konferencián vettem részt, ahol a digitalizáció és az emberi kapcsolatok jövője állt a középpontban. Az előadók között volt Szász Máté és Pöltl Ákos, korábbi Az Én Kék Zónám podcast vendégek is, akik olyan kérdéseket vetettek fel, amelyek valószínűleg mindannyiunkat érintenek.
Kiválthatja-e a telefon vagy akár a mesterséges intelligencia az emberi beszélgetéseket? Lehet-e valódi kapcsolatot kialakítani egy algoritmussal? Mi történik velünk, ha egyre több időt töltünk képernyők előtt, miközben egyre kevesebbet nézünk egymás szemébe?
A digitális technológia elképesztő tempóban fejlődik az utóbbi években. Soha nem volt még ilyen egyszerű kapcsolatba lépni valakivel, aki akár több ezer kilométerre él tőlünk, mégis úgy tűnik, hogy miközben egyre több a kapcsolódási lehetőség, egyre nagyobb problémává válik az elmagányosodás. Sőt, a kutatók már magányjárványként (loneliness epidemic) utalnak a jelenségre.
Ez azért különösen érdekes, mert a hosszú életet kutató szakemberek évtizedek óta ugyanarra a következtetésre jutnak: a testi egészség mellett a társas kapcsolataink minősége az egyik legerősebb tényező, amely befolyásolja, hogyan élünk, mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel, de még azt is, hogy meddig élünk.
A világ legismertebb longevity kutatásai, köztük a Harvard több mint nyolcvan éve futó vizsgálata vagy a kék zónák elemzései egyaránt azt mutatják, hogy azok az emberek élnek a legjobb egészségben és a legnagyobb elégedettségben, akik szoros családi, baráti és közösségi kapcsolatokkal rendelkeznek. A kapcsolataink nem egyszerűen szebbé teszik az életünket, hanem az alapvető biológiai szükségleteink közé tartoznak.
Talán ezért is érdemes feltenni a kérdést: ha ennyire fontosak a kapcsolataink, akkor miért érzik olyan sokan, hogy egyre nehezebb valóban kapcsolódni egymáshoz?
Legújabb podcast-epizódunkban Szilágyi Szilárd szexológussal éppen erről beszélgettünk.
A beszélgetés egyik központi témája az volt, hogyan változtatják meg a telefonok és a digitális eszközök a párkapcsolatainkat. Mert bár folyamatosan elérhetők vagyunk, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy valóban jelen is vagyunk egymás számára.
Szóba került az is, hogy a titkok miért képesek lassan erodálni a bizalmat, hogyan távolodhat el egymástól két ember úgy, hogy közben ugyanabban az otthonban élnek, és milyen mintákat hozunk magunkkal gyerekkorunkból a felnőtt kapcsolatainkba.
Beszélgettünk arról a nagyon emberi igényről is, amely szinte minden döntésünk mögött ott húzódik: az elfogadás iránti vágyról. Arról, hogy mennyire szeretnénk szerethetőnek, értékesnek és fontosnak érezni magunkat mások szemében.
A modern világ ráadásul új kihívásokat is hozott. A nők mellett egyre több férfi is küzd a testével kapcsolatos elégedetlenséggel, hiszen a közösségi média folyamatos összehasonlításra ösztönöz bennünket, a pornófogyasztás és az online tér pedig nagyon torz képet alakít ki a szexualitásról és az intimitásról.
Érdekes kérdésként merült fel az is, hogyan gondolkodik a Z generáció a párkapcsolatokról és a szexről. Vajon másra vágynak, mint a korábbi generációk? Vagy ugyanazokat az emberi szükségleteket próbálják kielégíteni egy megváltozott környezetben?
A beszélgetés talán legfontosabb tanulsága az volt, hogy az intimitás jóval többet jelent a szexualitásnál. Az intimitás a figyelemben, a bizalomban, a kíváncsiságban és a jelenlétben kezdődik. Abban, hogy valóban meghalljuk a másikat, és megmutatjuk önmagunkat.
Éppen ezért az időskori szexualitásról sem csupán mint hálószobai kérdésről beszélhetünk. Sok esetben az általános egészségi állapot, az életkedv, a kapcsolati elégedettség és a testi-lelki jóllét egyik fontos jelzője.
A konferencia után és a beszélgetés végén is ugyanaz a gondolat maradt bennem. Talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy a mesterséges intelligencia képes lesz-e egyszer helyettesíteni az emberi kapcsolatokat, hanem sokkal inkább az, hogy mi magunk mennyi figyelmet, időt és energiát fordítunk azokra az emberekre, akik fontosak számunkra.
Mert a hosszú élethez nemcsak jó génekre, megfelelő táplálkozásra vagy rendszeres mozgásra van szükségünk, de egymásra is.
Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:
Szász Máté neurobiológus különleges helyet foglal el Az Én Kék Zónám történetében. Ő volt a podcast második vendége, és azóta is az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó beszélgetésünk szereplője, hiszen az első epizódot már több mint 320 ezren láttátok.
Most új könyvével, A szépségápolás sötét titkai című kötettel tért vissza, amely első látásra talán meglepő témaválasztásnak tűnhet egy neurobiológustól. A beszélgetésből azonban gyorsan kiderül, hogy valójában ugyanaz a kérdés foglalkoztatja, mint korábban: mi hat az egészségünkre, és miért hozunk olyan döntéseket, amelyeket hozunk.
Az egyik legérdekesebb része a beszélgetésnek számomra az volt, amikor arról beszélt, hogy szülőként egyre nehezebb nem aggódni a gyerekek egészségéért – ezzel én is teljesen együtt tudok érezni. Hallok történeteket, hogy fiatal fiúk daueroltatni akarják a hajukat, mert „mindenkinek olyan”, és méregdrága parfümöket kérnek minden ünnepnapra, mert „mindenkinek van”.
Máté saját laboratóriumi tapasztalatai alapján egyre több olyan betegség jelenik meg fiatal korban, ami korábban ritkaságnak számított. Szóba kerülnek az emésztőrendszeri problémák, az autoimmun betegségek és más, egyre fiatalabb korosztályokat érintő egészségügyi kihívások is. A könyv ugyanakkor nem riogatni akar, sokkal inkább arra keresi a választ, hogy miért működik úgy a szépségipar, ahogy működik – kiszolgálva az emberi igényeket.
Máté szerint pedig az ember egyik alapvető tulajdonsága, hogy szeret eltérni a természetestől. Ahogy fogalmaz: „nem azért fejlesztünk, mert van egy problémánk, hanem problémát generálunk, hogy fejleszthessünk”. Szerinte a szépségipar ennek az ősi emberi hajlamnak az egyik legtisztább megnyilvánulása.
A beszélgetés során érdekes történelmi példákon keresztül mutatja be, hogyan változtak a szépségideálok – tulajdonképpen ami egy korban a gazdagság vagy a kiváltság jele volt, az lett a szépség szimbóluma is. A rubensi idők telt nőideáljától a mai fitness-kultuszig ugyanaz a logika húzódik: az válik vágyottá, ami a legtöbb ember számára nehezen elérhető.
A modern közösségi média ezt a folyamatot tovább erősíti. Máté szerint egyre vizuálisabb világban élünk, ahol a külső tulajdonságok sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, mint a belső értékek, ez pedig automatikusan hajtja előre a szépségipart is.
Az epizód egyik legérdekesebb része a kozmetikai összetevőkről és az illatanyagokról szól: a neurobiológus itt elmesélte hogy bizonyos vegyületekkel kapcsolatban milyen kutatások zajlanak jelenleg, és miért foglalkoznak velük a tudósok. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek közül sok területen még ténylegesen folyik a kutatás, de az eddigi eredmények jól mutatják, mennyire összetett kérdés az, hogy mit viszünk fel nap mint nap a bőrünkre, nők és férfiak egyaránt.
A beszélgetés végére számomra egyre inkább az vált világossá, hogy ez az epizód valójában nem a kozmetikumokról szól. Hanem az emberről. Arról a különös lényről, aki egyszerre vágyik az egészségre, az elfogadásra, a szépségre és a társadalmi elismerésre.
Ha még nem láttad az adást, mindenképpen ajánlom. Ha pedig szeretnél még mélyebben elmerülni a témában, érdemes kézbe venni A szépségápolás sötét titkai című könyvet is, mert számos olyan történetet, kutatást és összefüggést mutat be, amelyekre az interjú keretei között már nem jutott idő.
Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:
A hosszú élet titkáról sokszor úgy beszélünk, mintha felnőttkorban kezdődne. Mintha elég lenne negyven felett jobban aludni, ötven felett odafigyelni az étrendre, hatvan felett többet sétálni, és ezzel nagyjából el is intéztük az egészséges életmód kérdését. A Jocó bácsival készült beszélgetés csak megerősített a tudatban, hogy a longevity sokkal korábban indul: az iskolapadban, a menzán, a tesiórán, az osztálychatben, a kamaszkori szorongásokban és abban, hogy egy gyerek mikor tanul meg kapcsolódni önmagához és másokhoz.
Balatoni József, azaz Jocó bácsi történelem tanár, író és edukációs szakértő, az elmúlt években az egyik legerősebb és legőszintébb hang lett a magyar oktatásról szóló beszélgetésekben. Az ország Jocó bácsijával most arról beszélgettünk, mit élnek át ma a gyerekek és kamaszok, és milyen alapokat kapnak ahhoz, hogy egyszer kiegyensúlyozott, egészséges felnőttek váljanak belőlük. Hiszen a Kék Zóna szemlélet egyik legfontosabb tanítása éppen az: a hosszú élet nem egyetlen trükkön múlik, sokkal inkább azon az egész világon, amely körülvesz bennünket.
Röviden: ez volt az adás 5 legfontosabb gondolata
A hosszú élet alapjai már gyerekkorban formálódnak: az alvás, mozgás, táplálkozás, stresszkezelés és kapcsolódás mintái korán beépülnek.
A mai kamaszok sokkal tudatosabbak bizonyos területeken, mint gondolnánk, közben erősen szoronganak a digitális világ és a társadalmi feszültségek miatt.
Az egészséges életmódot a gyerekekkel könnyű megutáltatni, ha rossz élményként találkoznak vele.
A mozgást az oktatásnak alapkompetenciaként kellene kezelnie, mert „az írásnak, a gondolkodásnak, a kognitív működésnek a mozgás az alapja”.
Az iskolának Jocó bácsi szerint „a gyermek fejlődését szolgáló szakmai műhelynek” kellene lennie, ahol a gyerek jól érzi magát, mer véleményt alkotni, és megtalálhatja, miben tehetséges.
A hosszú élet titka az iskolán is múlik?
Amikor a hosszú élet, a Kék Zóna, a biohacking vagy az anti-aging kerül szóba, ritkán gondolunk az iskolára. Pedig ha komolyan vesszük a longevity szemléletet, akkor muszáj lenne ránéznünk arra, milyen gyerekkori mintákból nő ki egy felnőtt napi rutinja.
Az adásban szóba került az öt nagy pillér: táplálkozás, testmozgás, alvás, stresszkezelés és emberi kapcsolódás. Jocó bácsi nagyon gyorsan helyretette a dolgot: a kamaszokra véleménye szerint általában nem jellemző, hogy tudatosan a fenntartható egészségükön dolgoznának. Ahogy mondta: „Kamaszkorban szerintem az ember halhatatlannak gondolja magát.”
Nagyon pontosnak érzem ezt a mondatot. Egy tizenéves számára a vitalitás 40, 50 vagy 60 felett szinte értelmezhetetlenül távoli fogalom. Nem az jár a fejében, milyen lesz a kortizolszintje húsz év múlva, vagy hogy a mostani alvásritmusa hogyan hat majd az idegrendszerére. Egyértelműen látszik, hogy a gyerekek támogatása egy hosszú, kiegyensúlyozott élet megteremtésében sokkal inkább a mi kezünkben van. A kérdés az, hogy mi, felnőttek milyen környezetet teremtünk köréjük. Olyat, amelyben az egészséges életmód büntetésnek, szigorításnak és tiltásnak tűnik, vagy olyat, ahol a jóllét természetes tapasztalattá válik.
Hogyan lehet megutáltatni az egészséges életmódot?
A beszélgetés egyik legszórakoztatóbb, közben nagyon fontos része az iskolai étkezésről szólt. Jocó bácsi szerint amikor egy kamasz az egészséges táplálkozással úgy találkozik, hogy „kiveszik a sót, és szétázott brokkolit kell enni”, akkor messze nem a hosszú élet diéta vagy a Kék Zóna étrend jó oldalát látja meg, inkább azt tanulja meg, hogy az egészséges étel rossz.
Erős gondolat: valóban hiába beszélünk gyulladáscsökkentő étrendről, növényi alapú táplálkozásról, tudatos étkezésről, ha a gyerek fejében az egészség íztelen, unalmas és kötelező. Innen nehéz eljutni oda, hogy felnőttként saját döntésből keresse a jó minőségű ételeket.
Közben Jocó bácsi arról is beszélt, hogy a mai gyerekek sok szempontból nyitottabbak az ételekre, mint a korábbi generációk voltak. A pizza, hamburger, sült krumpli és nuggets mellé megérkezett a sushi, a pad thai, a különböző ázsiai levesek világa. A főzés és a gasztronómia iránt egyre inkább érdeklődő gyerekek pedig akár egy későbbi tudatosabb táplálkozás alapjait is lerakhatják.
Én itt éreztem először azt, hogy a biohacking gyereknyelven talán egészen mást jelent. Nem drága eszközöket, kiegészítőket és tökéletesített reggeli rutint, hanem azt, hogy egy tizenpár éves gyerek lát egy receptet, megfőzi, örül neki, és elkezdi megtapasztalni, hogy hatással van az ételre.
A mozgás az egyik legfontosabb longevity-alap, mégsem így kezeljük
A testmozgásnál gyorsan kiderült, hogy a mindennapos testnevelés papíron jól hangzik, a valóság sokkal bonyolultabb. Jocó bácsi szerint sok iskolában egy tornateremre jut rengeteg gyerek, ezért különféle kerülőmegoldások születnek: sportegyesületi igazolások, elméleti testnevelésórák, nulladik órás torna.
A legerősebb mondata mégis ez volt: „A mozgás, mint kompetencia, nincs benne az alapkompetenciák között. Holott az mindenek az alapja. Az írásnak, a gondolkodásnak, a kognitív működésnek is a mozgás az alapja.” Ha a hosszú élet titkáról beszélünk, ezt a mondatot érdemes lenne kiírni minden iskola falára. A mozgás nem dekoráció az órarendben, nem a heti kötelező kellemetlenség. Nem szabadna kizárólag teljesítményről, futásidőről, Cooper-tesztről, szekrényugrásról szólnia. A mozgás egyszerre idegrendszeri alap, stresszkezelés, testtudat, önbizalom és mentális egyensúly.
Jocó bácsi szerint a kamasz fiúknál ma erősen jelen van a konditermi edzés, a „gyúrás”, sokszor hiúságból vagy testkép miatt, de ebben azért van lehetőség. Ha jó alapokat kapnának, ha valaki megtanítaná őket biztonságosan edzeni, abból valódi életmódváltás is lehetne. A lányoknál viszont sokszor pont az iskolai testneveléshez kapcsolódó rossz élmények veszik el a kedvet a mozgástól. Ez pedig longevity szempontból óriási veszteség. Hiszen ha valaki kamaszként azt tanulja meg, hogy a mozgás szégyen, kudarc vagy kínos helyzet, felnőttként sokkal nehezebben fog visszatalálni hozzá.
A digitális világ egyszerre ad és elvesz
A kamaszokról gyakran beszélünk úgy, mintha semmi nem érdekelné őket. Jocó bácsi ezzel határozottan vitatkozott. Véleménye szerint, ha valami érdekli őket, „napokig, hetekig képesek angolul videókat nézni, kutatni utána”. Vagyis a probléma sokkal árnyaltabb annál, mint hogy a digitális generáció felszínes lenne.
A digitális világ rengeteg tudást ad, és egyszerre számos veszélyt is rejt. A gyerekek szinte észrevétlenül tanulnak meg nyelveket, széles körben tájékozódnak, közben viszont minden információ azonnal eljut hozzájuk: háborúk, konfliktusok, kivégzésekről szóló videók, politikai feszültségek, klímaszorongás, kommentháborúk.
Jocó bácsi úgy látja: „iszonyatosan szorongóvá teszi őket ez a digitális világ”, ez pedig a stresszkezelés szempontjából kulcskérdés. Egy gyerek idegrendszere sokszor ugyanazokat a terheket kapja meg, mint egy felnőtté, csak kevesebb eszköze van hozzá, hogy feldolgozza azokat.
A hosszú élet, a mentális egyensúly és a fenntartható egészség itt kapcsolódik össze nagyon erősen. Ha a gyerekek folyamatos készenléti állapotban élnek, ha az online térben bántják, kihagyják vagy megszégyenítik őket, akkor hiába beszélünk később kortizolszint csökkentésről és mindfulnessről. Előbb azt kellene megtanítani nekik, hogyan lehet biztonságosan létezni egy ennyire zajos világban.
A közösség ereje a gyerekeknél is életbevágó
A Kék Zóna kutatások egyik visszatérő tanítása, hogy a hosszú élethez erős szociális kapcsolatok kellenek. Nem elég jól enni, mozogni és aludni, tartozni kell valahová. Egyetértettünk Jocó bácsival abban, hogy a társadalom egészében erősödik a magányosodás, és ez a kamaszokat is érinti. A Covid óta még több mindent elérünk otthonról: filmet, sorozatot, színházat, előadásokat. Közben elveszik az élő közösségi tapasztalat.
Ez felnőttként is veszélyes, kamaszként pedig különösen az. Mert a gyerek nem csak tananyagot tanul az iskolában. Tanul kapcsolódni, vitázni, konfliktust kezelni, szégyent elviselni, együttműködni, segítséget kérni. Ezek a hosszú élet titkának kevésbé látványos, de nagyon erős alapjai kellene, hogy legyenek.
Milyen iskola támogatná a hosszú, egészséges életet?
Az adás egyik legfontosabb kérdése az volt, mi lenne az iskola feladata 10, 20 vagy 30 év múlva. Jocó bácsi válasza szerintem az egész beszélgetés központi mondata lett: „Az iskolának az lenne a feladata, hogy a gyermek fejlődését szolgáló szakmai műhely legyen.” Majd így folytatta: olyan hely, „ahol egy gyerek jól érzi magát, ahol egy gyerek mer véleményt alkotni, ahol boldognak érzi magát, ahol kiteljesedhet”.
Ez nagyon messze van attól az iskolaképtől, amelyben a gyerektől azt várjuk, hogy mindenből jó legyen. Felnőttként teljesen elfogadott, ha valaki azt mondja, nem ért a matematikához, vagy nem neki való a kémia. Egy gyerektől mégis gyakran azt várjuk, hogy minden területen magas szinten teljesítsen. Jocó bácsi szerint az iskolának sokkal inkább szociális térnek, közösségépítő helynek, tehetségkereső műhelynek kellene lennie. Olyan közegnek, ahol a gyerek kipróbálhat dolgokat: kenyeret süt, hangszert vesz a kezébe, növényekkel foglalkozik, alkot, gondolkodik, vitázik, és közben lassan megtalálja, mihez van neki személyesen kapcsolódása.
Ez nekem nagyon erősen kötődik az ikigai gondolatához is: ahhoz, hogy az ember megtalálja, mi ad értelmet az életének. Azt viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az ikigai nem hatvanéves korban kezdődik, hanem valószínűleg ott, amikor egy gyerek először megérzi, hogy valamiben jó, valamiben örömét leli, valamivel hatni tud a világra.
Gyakori kérdések az adás alapján
Miért fontos a gyerekkor a hosszú élet szempontjából? ‒ Mert az egészséges életmód alapmintái már egészen korán kialakulnak. A táplálkozás, mozgás, alvás, stresszkezelés és kapcsolódás nem felnőttkori projektként indul. Ha egy gyerek azt tanulja meg, hogy a mozgás öröm, az ételhez lehet kíváncsian kapcsolódni, a szorongásról lehet beszélni, és közösségben biztonságban, boldogan lehet létezni, akkor erősebb alapot kap a hosszú, kiegyensúlyozott élethez.
Mitől szoronganak ma leginkább a kamaszok? ‒ Jocó bácsi úgy véli, a digitális világ rengeteg szorongást hoz be az életükbe. Azonnal látják a háborúkat, konfliktusokat, politikai feszültségeket, és közben az online zaklatás is sokkal erősebben jelen van. Már az is hatalmas lelki nyomás lehet, ha egy osztályban van egy csoport, amelynek valaki nem tagja.
Milyen lenne egy jobb iskola Jocó bácsi szerint? ‒ Olyan, ahol a gyerek fejlődése áll a középpontban. Ahol lehet véleményt alkotni, próbálkozni, hibázni, kapcsolódni, tehetséget keresni. Az iskola így nem gyerekmegőrző, hanem szakmai műhely, amely a tudás mellett életkészségeket is ad.
Ha a hosszú, boldog életet komplexen nézzük, kezdjük a gyerekeknél
A Jocó bácsival készült beszélgetésből számomra az a legerősebb üzenet, hogy a hosszú élet titka nem kizárólag felnőttkori életmód tanácsokból áll. A longevity ott kezdődik, hogy milyen gyerekkort engedünk meg a következő generációnak. Tudnak-e mozogni, kapcsolódni, kérdezni, vitázni, pihenni, hibázni, örülni.
Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit: 00:00 Intro
