Kategória: Egyéb

Szász Máté neurobiológus különleges helyet foglal el Az Én Kék Zónám történetében. Ő volt a podcast második vendége, és azóta is az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó beszélgetésünk szereplője, hiszen az első epizódot már több mint 320 ezren láttátok.

Most új könyvével, A szépségápolás sötét titkai című kötettel tért vissza, amely első látásra talán meglepő témaválasztásnak tűnhet egy neurobiológustól. A beszélgetésből azonban gyorsan kiderül, hogy valójában ugyanaz a kérdés foglalkoztatja, mint korábban: mi hat az egészségünkre, és miért hozunk olyan döntéseket, amelyeket hozunk.

Az egyik legérdekesebb része a beszélgetésnek számomra az volt, amikor arról beszélt, hogy szülőként egyre nehezebb nem aggódni a gyerekek egészségéért – ezzel én is teljesen együtt tudok érezni. Hallok történeteket, hogy fiatal fiúk daueroltatni akarják a hajukat, mert „mindenkinek olyan”, és méregdrága parfümöket kérnek minden ünnepnapra, mert „mindenkinek van”. 

Máté saját laboratóriumi tapasztalatai alapján egyre több olyan betegség jelenik meg fiatal korban, ami korábban ritkaságnak számított. Szóba kerülnek az emésztőrendszeri problémák, az autoimmun betegségek és más, egyre fiatalabb korosztályokat érintő egészségügyi kihívások is. A könyv ugyanakkor nem riogatni akar, sokkal inkább arra keresi a választ, hogy miért működik úgy a szépségipar, ahogy működik – kiszolgálva az emberi igényeket.

Máté szerint pedig az ember egyik alapvető tulajdonsága, hogy szeret eltérni a természetestől. Ahogy fogalmaz: „nem azért fejlesztünk, mert van egy problémánk, hanem problémát generálunk, hogy fejleszthessünk”. Szerinte a szépségipar ennek az ősi emberi hajlamnak az egyik legtisztább megnyilvánulása.

A beszélgetés során érdekes történelmi példákon keresztül mutatja be, hogyan változtak a szépségideálok – tulajdonképpen ami egy korban a gazdagság vagy a kiváltság jele volt, az lett a szépség szimbóluma is. A rubensi idők telt nőideáljától a mai fitness-kultuszig ugyanaz a logika húzódik: az válik vágyottá, ami a legtöbb ember számára nehezen elérhető.

A modern közösségi média ezt a folyamatot tovább erősíti. Máté szerint egyre vizuálisabb világban élünk, ahol a külső tulajdonságok sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, mint a belső értékek, ez pedig automatikusan hajtja előre a szépségipart is.

Az epizód egyik legérdekesebb része a kozmetikai összetevőkről és az illatanyagokról szól: a neurobiológus itt elmesélte hogy bizonyos vegyületekkel kapcsolatban milyen kutatások zajlanak jelenleg, és miért foglalkoznak velük a tudósok. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek közül sok területen még ténylegesen folyik a kutatás, de az eddigi eredmények jól mutatják, mennyire összetett kérdés az, hogy mit viszünk fel nap mint nap a bőrünkre, nők és férfiak egyaránt.

A beszélgetés végére számomra egyre inkább az vált világossá, hogy ez az epizód valójában nem a kozmetikumokról szól. Hanem az emberről. Arról a különös lényről, aki egyszerre vágyik az egészségre, az elfogadásra, a szépségre és a társadalmi elismerésre.

Ha még nem láttad az adást, mindenképpen ajánlom. Ha pedig szeretnél még mélyebben elmerülni a témában, érdemes kézbe venni A szépségápolás sötét titkai című könyvet is, mert számos olyan történetet, kutatást és összefüggést mutat be, amelyekre az interjú keretei között már nem jutott idő.

Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:

00:00 Intro

01:35 Gyermekeim egészsége a küldetésem

08:00 Legfontosabb a tudatosítás

11:54 A nők mindent megtesznek a szépségért

16:20 Extremitási hajlamunk van

19:05 Nemek közt eltér a szépségideál

25:53 Túl vizuálissá váltunk

27:49 Fontos információ

28:18 Jól érzem magam a bőrömben

32:50 Sminkelésnél a mennyiség a probléma

37:15 Legnagyobb probléma az UV

42:51 Az illatanyagok összetétele titok

47:08 A drága parfümök valódi ára

49:33 Heti 1-2 mosakodás elég lenne

54:19 Vendég kérdés

A hosszú élet titkáról sokszor úgy beszélünk, mintha felnőttkorban kezdődne. Mintha elég lenne negyven felett jobban aludni, ötven felett odafigyelni az étrendre, hatvan felett többet sétálni, és ezzel nagyjából el is intéztük az egészséges életmód kérdését. A Jocó bácsival készült beszélgetés csak megerősített a tudatban, hogy a longevity sokkal korábban indul: az iskolapadban, a menzán, a tesiórán, az osztálychatben, a kamaszkori szorongásokban és abban, hogy egy gyerek mikor tanul meg kapcsolódni önmagához és másokhoz.

Balatoni József, azaz Jocó bácsi történelem tanár, író és edukációs szakértő, az elmúlt években az egyik legerősebb és legőszintébb hang lett a magyar oktatásról szóló beszélgetésekben. Az ország Jocó bácsijával most arról beszélgettünk, mit élnek át ma a gyerekek és kamaszok, és milyen alapokat kapnak ahhoz, hogy egyszer kiegyensúlyozott, egészséges felnőttek váljanak belőlük. Hiszen a Kék Zóna szemlélet egyik legfontosabb tanítása éppen az: a hosszú élet nem egyetlen trükkön múlik, sokkal inkább azon az egész világon, amely körülvesz bennünket. 

Röviden: ez volt az adás 5 legfontosabb gondolata

• A hosszú élet alapjai már gyerekkorban formálódnak: az alvás, mozgás, táplálkozás, stresszkezelés és kapcsolódás mintái korán beépülnek. 
• A mai kamaszok sokkal tudatosabbak bizonyos területeken, mint gondolnánk, közben erősen szoronganak a digitális világ és a társadalmi feszültségek miatt. 
• Az egészséges életmódot a gyerekekkel könnyű megutáltatni, ha rossz élményként találkoznak vele. 
• A mozgást az oktatásnak alapkompetenciaként kellene kezelnie, mert „az írásnak, a gondolkodásnak, a kognitív működésnek a mozgás az alapja”. 
• Az iskolának Jocó bácsi szerint „a gyermek fejlődését szolgáló szakmai műhelynek” kellene lennie, ahol a gyerek jól érzi magát, mer véleményt alkotni, és megtalálhatja, miben tehetséges. 

A hosszú élet titka az iskolán is múlik?

Amikor a hosszú élet, a Kék Zóna, a biohacking vagy az anti-aging kerül szóba, ritkán gondolunk az iskolára. Pedig ha komolyan vesszük a longevity szemléletet, akkor muszáj lenne ránéznünk arra, milyen gyerekkori mintákból nő ki egy felnőtt napi rutinja.

Az adásban szóba került az öt nagy pillér: táplálkozás, testmozgás, alvás, stresszkezelés és emberi kapcsolódás. Jocó bácsi nagyon gyorsan helyretette a dolgot: a kamaszokra véleménye szerint általában nem jellemző, hogy tudatosan a fenntartható egészségükön dolgoznának. Ahogy mondta: „Kamaszkorban szerintem az ember halhatatlannak gondolja magát.”

Nagyon pontosnak érzem ezt a mondatot. Egy tizenéves számára a vitalitás 40, 50 vagy 60 felett szinte értelmezhetetlenül távoli fogalom. Nem az jár a fejében, milyen lesz a kortizolszintje húsz év múlva, vagy hogy a mostani alvásritmusa hogyan hat majd az idegrendszerére. Egyértelműen látszik, hogy a gyerekek támogatása egy hosszú, kiegyensúlyozott élet megteremtésében sokkal inkább a mi kezünkben van. A kérdés az, hogy mi, felnőttek milyen környezetet teremtünk köréjük. Olyat, amelyben az egészséges életmód büntetésnek, szigorításnak és tiltásnak tűnik, vagy olyat, ahol a jóllét természetes tapasztalattá válik.

Hogyan lehet megutáltatni az egészséges életmódot?

A beszélgetés egyik legszórakoztatóbb, közben nagyon fontos része az iskolai étkezésről szólt. Jocó bácsi szerint amikor egy kamasz az egészséges táplálkozással úgy találkozik, hogy „kiveszik a sót, és szétázott brokkolit kell enni”, akkor messze nem a hosszú élet diéta vagy a Kék Zóna étrend jó oldalát látja meg, inkább azt tanulja meg, hogy az egészséges étel rossz.

Erős gondolat: valóban hiába beszélünk gyulladáscsökkentő étrendről, növényi alapú táplálkozásról, tudatos étkezésről, ha a gyerek fejében az egészség íztelen, unalmas és kötelező. Innen nehéz eljutni oda, hogy felnőttként saját döntésből keresse a jó minőségű ételeket.

Közben Jocó bácsi arról is beszélt, hogy a mai gyerekek sok szempontból nyitottabbak az ételekre, mint a korábbi generációk voltak. A pizza, hamburger, sült krumpli és nuggets mellé megérkezett a sushi, a pad thai, a különböző ázsiai levesek világa. A főzés és a gasztronómia iránt egyre inkább érdeklődő gyerekek pedig akár egy későbbi tudatosabb táplálkozás alapjait is lerakhatják.

Én itt éreztem először azt, hogy a biohacking gyereknyelven talán egészen mást jelent. Nem drága eszközöket, kiegészítőket és tökéletesített reggeli rutint, hanem azt, hogy egy tizenpár éves gyerek lát egy receptet, megfőzi, örül neki, és elkezdi megtapasztalni, hogy hatással van az ételre.

A mozgás az egyik legfontosabb longevity-alap, mégsem így kezeljük

A testmozgásnál gyorsan kiderült, hogy a mindennapos testnevelés papíron jól hangzik, a valóság sokkal bonyolultabb. Jocó bácsi szerint sok iskolában egy tornateremre jut rengeteg gyerek, ezért különféle kerülőmegoldások születnek: sportegyesületi igazolások, elméleti testnevelésórák, nulladik órás torna.

A legerősebb mondata mégis ez volt: „A mozgás, mint kompetencia, nincs benne az alapkompetenciák között. Holott az mindenek az alapja. Az írásnak, a gondolkodásnak, a kognitív működésnek is a mozgás az alapja.” Ha a hosszú élet titkáról beszélünk, ezt a mondatot érdemes lenne kiírni minden iskola falára. A mozgás nem dekoráció az órarendben, nem a heti kötelező kellemetlenség. Nem szabadna kizárólag teljesítményről, futásidőről, Cooper-tesztről, szekrényugrásról szólnia. A mozgás egyszerre idegrendszeri alap, stresszkezelés, testtudat, önbizalom és mentális egyensúly.

Jocó bácsi szerint a kamasz fiúknál ma erősen jelen van a konditermi edzés, a „gyúrás”, sokszor hiúságból vagy testkép miatt, de ebben azért van lehetőség. Ha jó alapokat kapnának, ha valaki megtanítaná őket biztonságosan edzeni, abból valódi életmódváltás is lehetne. A lányoknál viszont sokszor pont az iskolai testneveléshez kapcsolódó rossz élmények veszik el a kedvet a mozgástól. Ez pedig longevity szempontból óriási veszteség. Hiszen ha valaki kamaszként azt tanulja meg, hogy a mozgás szégyen, kudarc vagy kínos helyzet, felnőttként sokkal nehezebben fog visszatalálni hozzá.

A digitális világ egyszerre ad és elvesz

A kamaszokról gyakran beszélünk úgy, mintha semmi nem érdekelné őket. Jocó bácsi ezzel határozottan vitatkozott. Véleménye szerint, ha valami érdekli őket, „napokig, hetekig képesek angolul videókat nézni, kutatni utána”. Vagyis a probléma sokkal árnyaltabb annál, mint hogy a digitális generáció felszínes lenne. 

A digitális világ rengeteg tudást ad, és egyszerre számos veszélyt is rejt. A gyerekek szinte észrevétlenül tanulnak meg nyelveket, széles körben tájékozódnak, közben viszont minden információ azonnal eljut hozzájuk: háborúk, konfliktusok, kivégzésekről szóló videók, politikai feszültségek, klímaszorongás, kommentháborúk.

Jocó bácsi úgy látja: „iszonyatosan szorongóvá teszi őket ez a digitális világ”, ez pedig a stresszkezelés szempontjából kulcskérdés. Egy gyerek idegrendszere sokszor ugyanazokat a terheket kapja meg, mint egy felnőtté, csak kevesebb eszköze van hozzá, hogy feldolgozza azokat.

A hosszú élet, a mentális egyensúly és a fenntartható egészség itt kapcsolódik össze nagyon erősen. Ha a gyerekek folyamatos készenléti állapotban élnek, ha az online térben bántják, kihagyják vagy megszégyenítik őket, akkor hiába beszélünk később kortizolszint csökkentésről és mindfulnessről. Előbb azt kellene megtanítani nekik, hogyan lehet biztonságosan létezni egy ennyire zajos világban.

A közösség ereje a gyerekeknél is életbevágó

A Kék Zóna kutatások egyik visszatérő tanítása, hogy a hosszú élethez erős szociális kapcsolatok kellenek. Nem elég jól enni, mozogni és aludni, tartozni kell valahová. Egyetértettünk Jocó bácsival abban, hogy a társadalom egészében erősödik a magányosodás, és ez a kamaszokat is érinti. A Covid óta még több mindent elérünk otthonról: filmet, sorozatot, színházat, előadásokat. Közben elveszik az élő közösségi tapasztalat. 

Ez felnőttként is veszélyes, kamaszként pedig különösen az. Mert a gyerek nem csak tananyagot tanul az iskolában. Tanul kapcsolódni, vitázni, konfliktust kezelni, szégyent elviselni, együttműködni, segítséget kérni. Ezek a hosszú élet titkának kevésbé látványos, de nagyon erős alapjai kellene, hogy legyenek.

Milyen iskola támogatná a hosszú, egészséges életet?

Az adás egyik legfontosabb kérdése az volt, mi lenne az iskola feladata 10, 20 vagy 30 év múlva. Jocó bácsi válasza szerintem az egész beszélgetés központi mondata lett: „Az iskolának az lenne a feladata, hogy a gyermek fejlődését szolgáló szakmai műhely legyen.” Majd így folytatta: olyan hely, „ahol egy gyerek jól érzi magát, ahol egy gyerek mer véleményt alkotni, ahol boldognak érzi magát, ahol kiteljesedhet”.

Ez nagyon messze van attól az iskolaképtől, amelyben a gyerektől azt várjuk, hogy mindenből jó legyen. Felnőttként teljesen elfogadott, ha valaki azt mondja, nem ért a matematikához, vagy nem neki való a kémia. Egy gyerektől mégis gyakran azt várjuk, hogy minden területen magas szinten teljesítsen. Jocó bácsi szerint az iskolának sokkal inkább szociális térnek, közösségépítő helynek, tehetségkereső műhelynek kellene lennie. Olyan közegnek, ahol a gyerek kipróbálhat dolgokat: kenyeret süt, hangszert vesz a kezébe, növényekkel foglalkozik, alkot, gondolkodik, vitázik, és közben lassan megtalálja, mihez van neki személyesen kapcsolódása.

Ez nekem nagyon erősen kötődik az ikigai gondolatához is: ahhoz, hogy az ember megtalálja, mi ad értelmet az életének. Azt viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az ikigai nem hatvanéves korban kezdődik, hanem valószínűleg ott, amikor egy gyerek először megérzi, hogy valamiben jó, valamiben örömét leli, valamivel hatni tud a világra.

Gyakori kérdések az adás alapján

• Miért fontos a gyerekkor a hosszú élet szempontjából? ‒ Mert az egészséges életmód alapmintái már egészen korán kialakulnak. A táplálkozás, mozgás, alvás, stresszkezelés és kapcsolódás nem felnőttkori projektként indul. Ha egy gyerek azt tanulja meg, hogy a mozgás öröm, az ételhez lehet kíváncsian kapcsolódni, a szorongásról lehet beszélni, és közösségben biztonságban, boldogan lehet létezni, akkor erősebb alapot kap a hosszú, kiegyensúlyozott élethez.

• Mitől szoronganak ma leginkább a kamaszok? ‒ Jocó bácsi úgy véli, a digitális világ rengeteg szorongást hoz be az életükbe. Azonnal látják a háborúkat, konfliktusokat, politikai feszültségeket, és közben az online zaklatás is sokkal erősebben jelen van. Már az is hatalmas lelki nyomás lehet, ha egy osztályban van egy csoport, amelynek valaki nem tagja.

• Milyen lenne egy jobb iskola Jocó bácsi szerint? ‒ Olyan, ahol a gyerek fejlődése áll a középpontban. Ahol lehet véleményt alkotni, próbálkozni, hibázni, kapcsolódni, tehetséget keresni. Az iskola így nem gyerekmegőrző, hanem szakmai műhely, amely a tudás mellett életkészségeket is ad.

Ha a hosszú, boldog életet komplexen nézzük, kezdjük a gyerekeknél

A Jocó bácsival készült beszélgetésből számomra az a legerősebb üzenet, hogy a hosszú élet titka nem kizárólag felnőttkori életmód tanácsokból áll. A longevity ott kezdődik, hogy milyen gyerekkort engedünk meg a következő generációnak. Tudnak-e mozogni, kapcsolódni, kérdezni, vitázni, pihenni, hibázni, örülni.

Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:

00:00 Intro

01:27 Kamaszkorban az ember halhatatlan

05:41 A kamaszok kedvenc ételei

08:15 Esélytelen a mindennapos tesi

10:41 Tudatosak a mai fiatalok

12:53 A mozgás mindennek az alapja

14:43 A fiúk igényessége megváltozott

17:38 Csökkenő szubkultúrák okai

19:38 Jobban kitolódott a kamaszkor

23:40 A gyerekek az érzelmi zsarolás mesterei

25:33 Fontos információ

26:03 A digitális generáció másképp működik

29:46 Izgalmas az AI használata

32:18 Az oktatási rendszer hibái

36:29 NAT átalakítása

38:14 Kamaszok olvasási szokásai

41:43 Digitális technológia előnye

43:13 Fiatalok, idősek elmagányosodása

44:57 Az online zaklatásról

46:46 Iskolai feladat a közösségépítés

49:50 A fantasztikus vidéki pedagógusok

53:10 Vendég kérdés

Miközben rengetegen különféle táplálékkiegészítőkkel, hidegterápiával vagy időszakos böjttel próbálják optimalizálni az egészségüket, van egy terület, amiről még mindig meglepően kevés szó esik: a „gyúrásról”, vagyis az izomtömeg hosszú életünkben betöltött szerepéről.

Többek között erről is beszélgettem Mihály Andor online fitnessedzővel és tartalomgyártóval, a Fizikalozófia oldal alapítójával, aki egészen sajátos szemszögből közelíti meg az egészséges életmód, a longevity és a naturál testépítés kérdéseit. A beszélgetésünk során nemcsak az edzésről volt szó, hanem a mentális egyensúlyról, a fenntartható egészségről, a közösség erejéről, az öregedésről, a kalóriafogyasztásról és arról is, miért gondolja azt Andor, hogy a súlyzós edzés valójában az egyik legfontosabb anti-aging eszköz lehet.

Röviden: ez volt az adás 5 legfontosabb gondolata

• A hosszú élet egyik legfontosabb alapja az izomtömeg megőrzése 
• A Kék Zóna életmód szerves része a napi rutin, a mentális jóllét és a fenntartható egészség 
• Az egészséges életmódot nem elsősorban vékonyságban, centikben kell mérni, sőt: sokkal inkább az erőnlét minőségében 
• A fehérjebevitel bármilyen divatos diétánál fontosabb, a legtöbben viszont még mindig nem ismerik az ételek összetételét, az ultrafeldolgozott élelmiszerek hatását és a kalóriát is sokan félre számolják
• 40, 50 vagy akár 60 felett sem késő elkezdeni a rezisztencia alapú edzést 

Az izomépítés nem lehet kérdés

A longevity ma már messze nem csak egy szűk biohacker réteg témája. Egyre többen keresik a hosszú élet titkát, legyen szó Kék Zóna étrendről, stresszkezelésről vagy mindfulnessről. Közben viszont sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni a legegyszerűbb dolgokat. Andor egyik legerősebb mondata számomra pontosan emiatt vált jelentőssé: „Az izom a longevity szerve”.

Elsőre talán túlzásnak hangzik, de minél tovább beszélgettünk, annál inkább világossá vált számomra, mire gondol. Az izomtömeg ugyanis nem elsősorban esztétikai kérdés. Az izom támogatja az anyagcserét, stabilizálja az ízületeket, segíti a mobilitást, és idősebb korban szó szerint az önálló élet egyik alapfeltétele lehet.

A világ Kék Zónáinak közösségeiben ugyan nem az történik, hogy az emberek szigorúan napi több órát edzenek, inkább mondhatjuk, hogy az egész életüket aktívak töltik: mozognak, kertészkednek, sétálnak, emelnek, használják a testüket. A mai kor emberének ülő életmódja mellett azonban elengedhetetlen, hogy izmaink megfelelő erősítésére maximálisan odafigyeljünk, erre pedig kitűnő lehetőség a súlyzós testedzés.

A „gyúrós = nagy izmok, kis agy” sztereotípia még mindig él?

Andor egyik eltökélt célja, hogy lebontsa a „gyúrással” kapcsolatos előítéleteket. Mert miközben a súlyzós edzés ma már egyre inkább része az egészséges életmódnak és a longevity szemléletnek, a testépítésről még mindig sok embernek ugyanaz a leegyszerűsítő kép jut eszébe: nagy izmok, kevés intellektus, öncélú esztétikum. Andor viszont pontosan ennek az ellenkezőjét próbálja képviselni. Nem véletlenül nevezte el az oldalát Fizikalozófiának: összekapcsolva a fizikalitást és a filozófiát. A beszélgetésben arról is mesélt, hogy számára a kultúra, a gondolkodás és az edzés ugyanannak a rendszernek a részei. Ahogy fogalmazott: „a kettő egymás nélkül az én világomban nem létezik.”

Talán az egyik legikonikusabb mondata ez volt: „Én azt a célt tűztem ki magam elé, hogy szeretném, ha minden gyúrós Tar Béla filmeket nézne és Krasznahorkait olvasna, és minden bölcsész, aki Tarr Béla filmeket néz és Krasznahorkait olvas, az elmenne az edzőterembe rezisztencia alapú, azaz súlyzós edzést végezni.” 

Őszintén szólva éppen ettől lett számomra érdekes ez az egész beszélgetés, hiszen ritkán hallani valakit a fitness világából Jungról, buddhizmusról, Tarr Béláról vagy Krasznahorkairól beszélni ugyanazzal a természetességgel, ahogyan az izomépítésről vagy a kalóriadeficitről beszél.

Az egészséges életmód nem egyenlő a soványsággal

A beszélgetés egyik visszatérő témája az volt, sokszor mennyire félreértjük az egészséges életmód fogalmát. Főleg a nők körében még mindig jellemző az a fajta nézet, hogy a sovány testalkat az egészség jelképe, és még mindig tartanak attól, hogy ha súlyzózni kezdenek, „túl izmos” lesz a testük. Andor erre nagyon egyértelműen reagált: naturál keretek között ‒ mindenfajta illegális táplálékkiegészítő nélkül ‒ elképesztően nehéz extrém izomtömeget építeni. Az a klasszikus félelem, hogy valaki heti néhány edzéstől hirtelen túlizmolt testépítővé válik, egyszerűen nincs összhangban a valósággal.

Andor szerint ennél sokkal szomorúbb jelenségnek kellene az aggodalom hátterében állnia: annak, hogy az emberek többsége nem hogy nem túl izmos, de egyáltalán nem rendelkezik elegendő izomtömeggel. Márpedig longevity és anti-aging szempontból ez kulcskérdés. És itt kapcsolódik össze nagyon érdekes módon a hosszú élet és az esztétika, mivel aközben is jót teszünk magunkkal, miközben „csak” jobban szeretnénk kinézni. Hiszen a rendszeres rezisztencia alapú edzés:

• erősíti a csontokat, 
• javíthatja a mobilitást, 
• segíthet csökkenteni a hátfájást, 
• támogathatja az ízületek stabilitását, 
• javítja az inzulinérzékenységet, 
• segíti a testzsír csökkentését, 
• támogatja a mentális egyensúlyt, 
• és hosszú távon az öregedésgátlás, valamint az időskori önállóság egyik legfontosabb eszköze lehet. 

A fehérjebevitel fontosabb lehet, mint bármelyik divatdiéta

Andor szerint az emberek jelentős része teljesen elveszik a trendi diéták, böjtök és táplálkozási irányzatok világában, miközben az alapvető fiziológiai összefüggésekkel sincsenek tisztában. Pedig a legtöbb embernek először nem újabb csodamódszerre lenne szüksége, hanem arra, hogy megértse a saját energiaegyensúlyát és a megfelelő fehérjebevitel jelentőségét.

Andor úgy véli, az egyik legnagyobb probléma, hogy sokan egészségesnek gondolt ételekből is könnyedén túl sok kalóriát fogyasztanak. A longevity és az egészséges életmód világában ma már szinte kultusza van bizonyos „szuperélelmiszereknek”, miközben rengetegen nincsenek tisztában azzal, valójában mennyi energiát tartalmaz például egy marék olajos mag vagy egy avokádó. Ahogy fogalmazott: sokan azt érzik, hogy „egészségesen esznek”, mégsem értik, miért nem változik a testösszetételük.

Nagyon érdekes volt az is, hogy Andor nem démonizálta a feldolgozott élelmiszereket, sokkal inkább a mértékletességet hangsúlyozta. Szerinte óriási különbség van aközött, hogy valaki szinte kizárólag ultra-feldolgozott élelmiszereken él, vagy egy alapvetően kiegyensúlyozott étrend részeként időnként ilyeneket is fogyaszt. A valódi veszélyt inkább az elhízásban látja, amely longevity szempontból sokkal súlyosabb kockázati tényező lehet.

A fehérjebevitel kérdésében is nagyon gyakorlatiasan közelítette meg a témát. Azt mondta: hiába edz valaki rendszeresen, ha közben nem biztosít elegendő fehérjét az izmok regenerációjához és megtartásához. Különösen igaz ez 40 év felett, amikor az izomtömeg természetes csökkenése már önmagában is komoly szerepet játszik az öregedés folyamatában.

Miért fontos ennyire az izomtömeg 40, 50 vagy 60 felett?

Az egyik legérdekesebb része a beszélgetésnek az volt, amikor szóba került az öregedés és a vitalitás 40/50/60 felett. Andor mesélt egy hetven év feletti klienséről, aki korábban soha nem sportolt, mégis képes volt látványos erőnléti fejlődést elérni az edzőteremben. Ez azért fontos, mert rengetegen érzik úgy bizonyos kor felett, hogy „már késő”. Pedig a kutatások és a gyakorlati tapasztalatok is pont az ellenkezőjét mutatják. És talán ez a longevity egyik legfontosabb kérdése: az számít igazán, hogy milyen állapotban élünk, nem a hossza.

Stresszkezelés, kortizolszint és mentális egyensúly

A beszélgetésben számomra fontos felismerés volt, hogy Andor is azt vallja: a hosszú élethez mentális egyensúlyra is szükség van. A stresszkezelés, a kortizolszint csökkentés, a napi rutin és a tudatos regeneráció legalább annyira része a longevity szemléletnek, mint maga az edzés. És érdekes módon ebben is nagyon hasonlítanak a Kék Zóna közösségek. Ott sem a maximalizmus vagy a folyamatos teljesítménykényszer dominál, hanem a ritmus, a közösség ereje és az aktív élet.

Gyakori kérdések a hosszú élet, az izomépítés és az egészséges életmód kapcsán

• Valóban ennyire fontos az izomtömeg a hosszú élethez? ‒ Igen. Az izomtömeg megőrzése az egyik legfontosabb longevity faktor lehet idősebb korban. 
• Lehet 40 vagy 50 felett izmot építeni? ‒ Abszolút. A beszélgetésben több példa is előkerült arra, hogy akár 60-70 felett is jelentős fejlődés érhető el rendszeres rezisztencia alapú edzéssel.
• A Pilates vagy a funkcionális edzés nem elég? ‒ Attól függ, mi a cél. Andor szerint, ha valaki elsősorban esztétikai változást, izomtömeg-növelést vagy testzsír-csökkentést szeretne, akkor a súlyzós edzés hatékonyabb eszköz lehet. Ugyanakkor minden mozgásforma hasznos lehet, ha hosszú távon fenntartható és örömet okoz.

Nem tökéletesnek kell lennünk, hanem következetesnek

Andor gondolkodásában nagyon vonzó volt, hogy teljesen más irányból közelítette meg a „gyúrás” világát, mint amit általában megszoktunk. Nem hagyja ki szemléletéből, hogy a fizikai fejlődés és a szellemi nyitottság ugyanannak az útnak a része. Többször visszatért arra a gondolatra, hogy a test és a szellem mesterséges szétválasztása mennyire modern jelenség, miközben korábban ez sokkal inkább egységet alkotott.

Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:

00:00 Intro

01:33 Szakítsunk a sztereotípiákkal

04:40 83 évesen is szeretnék edzeni

06:27 Buborékban élnek a testépítők

08:53 Így zajlik az izomrostok stimulálása

10:36 Naturál fizikum és a genetikai korlát

14:38 Izomcsoportok fejlődése eltér

18:08 Erősítést receptre írnám fel

21:10 Fenék műtét a legveszélyesebb

24:32 Fontos információ

25:01 Pilates helyett testépítés?

28:14 Testépítés, mint alap kiegészítő sport

30:01 Mindenki esztétikára edz

33:34 Tudnunk kellene, miben mennyi kalória van

37:13 Böjt vs flexibilis diéta

39:15 Legfontosabb a fehérjebevitel

44:56 Feldolgozott élelmiszereknél mérték a fontos

47:48 Vendég kérdés

Az utóbbi években egyre több fórumon egyre több szó esik a biohackingről, a hosszú élet titkáról, Kék Zónákról, anti-agingről és fenntartható egészségről. De miközben optimalizálni próbáljuk az alvásunkat, a kortizolszintünket vagy a napi rutinunkat, talán éppen arról feledkezünk meg, ami az egészséges életmód egyik legfontosabb része a valódi jelenlét.

Erről beszélgettem Karsai Dinával, a HI-HEKATÉ alapítójával, aki női elvonulásokat és önismereti folyamatokat kísér a Balaton-felvidéken. A beszélgetésünk azonban sokkal többről szólt, mint meditáció vagy mindfulness. Arról beszéltünk, hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz egy túlpörgött világban, miért alapvető fontosságú a közösség ereje, és hogyan kapcsolódik mindez a hosszú élethez, a mentális egyensúlyhoz, a női energiákhoz és az öregedésgátláshoz.

Röviden: ez volt az adás 5 legfontosabb gondolata

• A hosszú élet nemcsak genetika kérdése, az életmódé és a bennünket körülvevő közösség ugyanúgy hatással van rá 
• A digitális detox és a természetközeli lét drasztikusan csökkentheti a stresszt és a kortizolszintet 
• A női közösségeknek gyógyító, megtartó és tanító erejük lehet 
• A meditáció és a mindfulness nem „ezoterikus luxus”, hanem idegrendszeri szükséglet 
• Az egészséges életmódnak nem teljesítménykényszernek kell lennie, sokkal inkább egyfajta visszatalálás önmagunkhoz

Miért vágyunk ennyire az elvonulásokra?

Az elmúlt években szinte robbanásszerűen megnőtt az érdeklődés az elvonulások, mindfulness programok és a Kék Zóna életmód iránt. Nem véletlenül. Folyamatos ingerterhelésben élünk. Reggel a telefonunkkal kelünk, napközben értesítések irányítják a figyelmünket, visszajelzések emelik egekbe a hormonszintünket, este pedig sokszor még az ágyban is görgetünk. Ebben a tempóban szinte lehetetlenné válik meghallani saját magunkat.

Dina szerint pontosan ezért fontos az elvonulás egyik legalapvetőbb eleme: a csend.  A Balaton-felvidéki központjuk szándékosan távol esik a városoktól. A résztvevők digitális detoxban vesznek részt, nincs alkohol, nincs állandó online jelenlét. Elsőre talán szigorúnak hangzik, de valójában ez teremti meg azt a biztonságos teret, ahol végre lelassulhat az ember idegrendszere.

És érdekes módon ez nagyon közel áll ahhoz, amit a világ legismertebb hosszú élet kutatásai is hangsúlyoznak. A Kék Zóna közösségekben – Okinawától Szardíniáig – nemcsak az étrend számít, hanem az is, hogy az emberek lassabban élnek, több időt töltenek a természetben és erősebb szociális kapcsolatok veszik körül őket.

A hosszú élet titka nem biztos, hogy egy kapszulában van

Ma már rengetegen keresik a maguk számára megfelelő biohacking módszereket: legyen az hidegterápia, légzéstechnika, intermittent fasting (időszakos böjt), vagy a longevity étrendek. Ezeknek lehet helyük az életünkben, de a beszélgetés alatt többször az volt az érzésem, hogy sokan túlkomplikáljuk az egészséges életmód fogalmát.

Dina például három egészen egyszerű dolgot emelt ki, amit szinte „receptre írna fel” mindenkinek:

1. Menjünk ki rendszeresen a természetbe

Szerinte már az is rengeteget számít, ha hetente egyszer kimegyünk egy erdőbe. Nem sportolni vagy teljesíteni valamit, egyszerűen csak jelen lenni, átadni magunkat a természettel való kapcsolódásnak, de főleg a csendnek, amiből egyre kevesebb részünk van. Ez egyébként tudományosan is erősen alátámasztott. A természetben töltött idő csökkentheti a stresszkezeléssel összefüggő kortizolszintet, javíthatja az alvást és támogathatja a mentális egyensúlyt.

2. Figyeljünk arra, mit eszünk

A Kék Zóna étrend egyik alapja is a friss, természetes alapanyagokra épülő táplálkozás. Dina vegetáriánus életmódot követ, saját kertjük is van, és az elvonulásokon főként helyi, friss növényi alapú ételeket fogyasztanak. A gyulladáscsökkentő étrend, a feldolgozott élelmiszerek minimalizálása és a szezonális étkezés ma már szerencsére nem merül ki egy wellness trendben, egyre inkább a fenntartható egészség természetes alapja.

3. Tanuljunk meg figyelni a légzésünkre

A meditáció sokaknak még mindig misztikus vagy távoli dolognak tűnik, pedig Dina nagyon egyszerűen fogalmaz: figyelünk a légzésre, miközben visszahozzuk magunkat a jelenbe. Ez tulajdonképpen a mindfulness egyik legegyszerűbb formája. És sokszor pontosan erre lenne szükségünk egy túlfeszített nap közepén.

A közösség ereje talán fontosabb, mint hinnénk

Az egyik legerősebb része a beszélgetésnek számomra a női közösségekről szólt. Dina arról mesélt, hogy az elvonulások végére sokszor olyan bizalmi kapcsolatok alakulnak ki, amelyek később is megmaradnak. Barátságok, együttműködések, valódi emberi kapcsolódások születnek. És miközben hallgattam, nekem is eszembe jutott, hogy a hosszú élet kutatásában a szociális kapcsolatok szerepe mennyire hangsúlyos. A Kék Zónákban élők egyik közös jellemzője éppen az, hogy erős közösségi háló veszi körül őket. Nem egymástól izoláltan élnek, mindig van kihez tartozniuk, együtt, közösségben gondolkodnak és terveznek.

Ez különösen fontos lehet 40, 50 vagy akár 60 felett, amikor sok nő életében új korszak kezdődik. A gyerekek nagyobbak lesznek, megváltoznak a prioritások, és sokan ilyenkor kezdenek visszatalálni önmagukhoz. Dina szerint a nők egyik legfontosabb feladata ilyenkor a tudás átadása és a közösség építése lehet. 

Mi történik, ha a nők újra megtalálják egymást?

A beszélgetés egyik legerősebb része számomra az volt, amikor a női közösségek erejéről kezdtünk beszélni. Mert miközben ma rengeteget hallunk teljesítményről, önmegvalósításról, hatékonyságról és folyamatos fejlődésről, valahogy nagyon kevés szó esik arról, hogy mit veszítünk el a mindennapokban nőként. Dina arról mesélt, hogy a történelem során a nők mindig közösségekben működtek. Együtt neveltek gyereket, együtt tartották életben a családokat, együtt adták tovább a tudást. A közösség nem extra volt az életükben, hanem maga az élet. És miközben hallgattam, nagyon erősen magamra ismertem ebben. Nekem is volt egy időszakom – szerintem sok nőnek van ilyen –, amikor a női kapcsolataim háttérbe szorultak. Jött a munka, a család, a gyerekek, a folyamatos logisztika, a túlélő üzemmód. És közben szinte észrevétlenül eltűntek azok a kapcsolódások, amelyekben egyszerűen csak nő lehettem. 

Dina szerint most pontosan ezért kezdtek újra ennyire erősen megmozdulni a női közösségek ‒ nem azért, mert a nők el akarnának fordulni a férfiaktól, hanem mert újra szükségük lett egymásra. Arra az élményre, hogy van egy tér, ahol nem kell teljesíteni, bizonyítani vagy szerepeket játszani. Talán ezért van az, hogy egy valódi női közösségben fizikailag is megkönnyebbül az ember. Dina egy ponton nagyon szépen fogalmazta meg, hogy „a női közösségek fogják a nőket meggyógyítani. Ők segítenek nekünk, a nőtársaink visszatalálni ahhoz a részünkhöz, ahol felismerhetjük: egymás örömére vagyunk itt a világon.” 

Miért ilyen erős ma az igény az önismeretre?

A beszélgetés során többször előkerült az a gondolat, hogy rengetegen kívül keresik a megoldásokat: a párkapcsolatban, a munkában, más emberek reakcióiban. Pedig a valódi változás legtöbbször belül indul el. Ez azonban nem merülhet ki egy önsegítő közhelyben, Dina ezért nagyon konkrét tapasztalatairól is beszámolt. Arról beszélt, hogy amikor valaki biztonságban érzi magát – akár egy elvonuláson, akár egy megtartó közösségben –, akkor fokozatosan elkezd kilépni a megszokott környezetéből és ritmusából, felelősséget vállalni a saját életéért. Talán ez az egyik legfontosabb életmódváltás, amit megtehetünk: tudatosabban tekinteni önmagunkra és egészségesen jelen lenni a saját életünkben.

Ezek a kérdések merülnek fel leggyakrabban az elvonulásokkal kapcsolatban

• Kinek való egy elvonulás? ‒ Leginkább annak, aki érzi, hogy túl nagy a zaj körülötte, és szeretne egy időre kiszakadni a hétköznapokból. Nem kell spirituálisnak lenni hozzá, elég a nyitottság.
• Kötelező a meditáció vagy a digitális detox? ‒ A legtöbb valódi elvonulásnak része a telefonhasználat minimalizálása és valamilyen mindfulness gyakorlat. Éppen ez segít abban, hogy az ember valóban lelassuljon. 
• Hogyan lehet az ott tanultakat hazavinni a hétköznapokba? ‒ Ez talán a legfontosabb, ami engem is érdekelt. Amikor én jártam elvonuláson, gyakran felmerült bennem: mi lesz azzal a sok felkavart érzéssel, kérdéssel, amivel visszatérünk a hétköznapi életünkbe. Nem kellene kezdenünk vele valamit? Dina szerint az integráció kulcsa a tudatosság: naplózás, önreflexió, a saját ritmus figyelése és annak felismerése, hogy a valódi „ceremónia” sokszor csak hazatérés után kezdődik: amikor el kell döntened, el tudod-e vinni az életedbe az önmagad számára felnyílt tanításokat, megértéseket.

Csendre van szükségünk, nem zajra

A beszélgetés végére valahogy egyre inkább az lett az érzésem, hogy az egészséges életmód és a hosszú élet titka nem újabb szabályokról szól, nem még több kontrollról, vagy arról, hogy mindent tökéletesen csináljunk. Sokkal inkább arról, hogy képesek legyünk lejjebb csavarni életünkben a zajt, beengedni lelkünkbe a csendet, és újra megtanuljunk kapcsolódni: önmagunkhoz, saját ritmusunkhoz, a természethez és másokhoz.

Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:

00:00 Intro

01:33 Az elvonulás típusai

06:42 Tértartás, mint munka

09:10 Figyeljünk a saját ritmusunkra

15:34 Az elvonulásnak íve van

19:01 Női közösségek ereje

26:16 Fontos információ

26:45 Kreativitás és spiritualitás kapcsolata

30:03 Megváltoztatta az életem a meditálás

33:36 Mindfulness technikák a hétköznapokban

40:35 Felelős életet kell élnünk

45:06 A nőkben lévő erők

49:25 Vendég kérdés

Ha érdekelnek a hosszú élethez, mentális egyensúlyhoz, biohackinghez és fenntartható egészséghez kapcsolódó beszélgetések, kövesd a podcastot, és iratkozz fel a hírlevélre a legújabb epizódokért.

Számomra ez az epizód segített egy kicsit újraértelmezni, ahogyan a saját testemre figyelek. Takács Kinga mozgásterapeuta rávilágított arra, hogy a fájdalom nagyon fontos jelzés, de legtöbbször szerencsére megszüntethető, ha odafigyelünk magunkra. A testünk ugyanis rengeteget tolerál, de nem mindent  – ezt a fontos gondolatot választottam a rész címének is.

A legújabb Az Én Kék Zónám epizódban emellett szóba kerül, hogy akár öröklött mintákon is lehet változtatni, hogy miért nem mindegy, hogyan kezdünk el futni, még akkor sem, ha „csak hobbiból” csináljuk, és hogy mi is az a fascia.

Nagyon sok gyakorlati kérdést is érintettünk: mik a lúdtalp valódi okai, mit kezdjünk a magassarkúval, hogyan sportoljunk, ha már fájdalommal élünk, és arról is, hogy tényleg mindenki tud-e valamit sportolni – még akkor is, ha nem érzi magát „sportosnak”.

Az egyik legfontosabb tanulság, amit ebből a beszélgetésből magammal viszek, az volt, hogy nem kell tökéletesnek lenni, de sokkal tudatosabban kellene figyelnünk arra, hogyan használjuk a testünket a mindennapokban.

Kövessétek továbbra is Az Én Kék Zónám epizódjait minden csütörtökön!

Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:

00:00 Intro

01:38 Életemet a sportra szenteltem

03:40 A helyes ízületi szögek a legfontosabbak

07:12 Nincs olyan ember, aki tökéletes

08:34 Futást bárki, bárhol tudja végezni

10:07 Megfelelő futócipő választás

10:48 Megfelelő futótechnika

13:40 Mindenkinek fejleszthető a pulzusa

17:37 Monitorozom a sportolóimat

20:23 Mindenkinek más a szíve

22:22 VO2 max élsportolóknál fontos

24:15 Sportolóimmal olimpiai ciklusban dolgozunk

26:54 Okoseszközök hátrányai

28:14 Nagy szükségünk van az izomzatra

32:09 Mozgásra vagyunk teremtve

34:35 Sportolás mellett is lehet hízni

36:01 Sétálással erősödik a szívünk

38:46 Instabil felületen kell edzeni

40:32 Becsapós a padon való futás

42:51 Törzsizmot kell megerősíteni

44:47 Helyes légzéstechnika

46:53 Futás által fejlődik a mikroér hálózat

49:21 Milyen a helyes futótechnika?

52:15 Evidens lenne, hogy odafigyelünk egymásra

53:25 Vendég kérdés

Gyerekkorunkban – legalábbis az én generációmban – teljesen természetes volt, hogy egész nap naptej nélkül rohangáltunk a strandon. Senki nem beszélt UV-sugárzásról, fényvédelemről vagy arról, hogy egy-egy leégésnek milyen hosszú távú következményei lehetnek.

Ma már szerencsére sokkal tudatosabbak a szülők – és remélhetőleg mi, felnőttek is kezdünk azok lenni. Dr. Lőrincz Kende bőrgyógyásszal pont ezekről beszélgettünk: miért veszélyes az UV-sugárzás, miért nem létezik „egészséges barnulás”, és miért mondja azt, hogy 30 faktor alatti naptejet gyakorlatilag nem érdemes használni.

Szó esik arról is, hogy mára minden 10. embert érinti a bőrrák, miért a szolárium a melanoma egyik legnagyobb kockázati tényezője, és hogy a fényvédelemnek nem csak nyáron, hanem a mindennapokban is helye van. Kende nagyon érthetően mutatja meg azt is, hogyan tudjuk otthon figyelni az anyajegyeinket, miért kulcsfontosságú az önvizsgálat, és hogy a megelőzésen mekkora hangsúly van – hiszen a bőrünk mindenre emlékszik.

Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:

00:00 Intro

01:37 Az UV-sugárzás veszélyei

06:21 30 faktor alatt semmit nem ér a naptej

08:18 Mindennapi kell fényvédelem

12:13 Minden 10. embert érint a bőrrák

16:05 A szolárium a melanoma melegágya

18:49 Létezik egészséges barnulás?

22:26 Így nézzük az anyajegyeinket otthon

25:19 Fontos információ

25:49 Az önvizsgálat fontossága

29:58 A gyerekek napvédelme elengedhetetlen

32:28 A hangsúly a prevención van

35:16 A fényvédelmet elkezdeni sosem késő

40:19 Naptej-mítosz: Van káros hatása?

42:37 Az olcsó naptej is lehet megbízható

46:09 Figyeljünk a fodrász figyelmeztetéseire

47:38 Vendég kérdés

Ez az epizód nálam tényleg „game changer” volt. Bartus Marcival, a Trendrakó csatorna alapítójával arról beszélgettünk, hogyan alakult át teljesen a gondolkodása a takarításról – és ahogy hallgattam, az enyém is kezdett megváltozni. Az adás végére arra jutottam, én most hazamegyek, és kidobok mindent, amivel eddig takarítottam.

És hogy miért szántam el magam ilyen drasztikus lépésre? Az adásban Marci arról mesél, hogy a tisztítószerek nagy része valójában szinte csak víz, amit gyakran kontinenseken utaztatnak – miközben ugyanilyen hatékony tisztítószereket mi magunk is el tudnánk készíteni, az áruk töredékéért. Sőt, mindezt kevesebb mérgező illatanyag és tartósítószer felhasználásával.

És hogy mit mondott még Marci, amit sokan neki sem hisznek el elsőre, pedig közegészségügyi ellenőri múlttal rendelkezik? Hogy egy átlagos mosogatószivacsban több baktérium lehet, mint egy forgalmas közösségi mosdóban!

Marci megmutatja, hogy tényleg elég akár három nagyon egyszerű és olcsó alapanyag az egész lakás tisztán tartásához, de azt is, hogyan használható a mosószóda zsíroldásra, vagy hogy az ecet miért az egyik legjobb vízkőoldó. És igen, szóba kerül az is, miért lenne érdemes a matracunkat rendszeresen porszívózni és a telefonunkat gyakrabban áttörölni.

Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:

00:00 Intro

01:32 Takarításkor az elménket is takarítjuk

05:10 A tiszta víz 90%-ban mindent letakarít

07:40 Tartósítószerek, illatanyagok az igazán mérgezőek

09:50 Tisztítószerek 95%-a víz

13:50 Három szer elég a lakás tisztításához

16:00 Hatásos szekrényszag elleni védelem

19:12 Így mossunk helyesen, öblítő nélkül

25:00 A mosószóda a legerősebb zsíroldó

28:15 Fontos információ

28:45 A konyha takarítása egyszerűbb, mint hinnéd

33:00 Az ecet a legjobb vízkőoldó

35:25 Ezért kell hetente porszívózni a matracot

37:36 Ha okosan mosol, tovább tudod hordani a ruhát

39:43 Így fényezzük a parkettát házilag

43:26 Legtöbb tisztítószerben fagyálló van

47:50 Hatékony szőnyegtisztítás kisállat mellett

51:28 Vendég kérdés

Marton Balázzsal arról beszélgettünk Az Én Kék Zónámban, hogy miért betegít meg minket a kényelmes élet, miközben a testünk teljesen más működésre van kitalálva. Szó esik  az epizódban a mozgás valódi szerepéről, a fokozatosság fontosságáról, az alvás minőségéről, és arról is, hogy sokkal több tartalék van bennünk, mint gondolnánk.

Itt tudod megnézni a beszélgetés legérdekesebb részeit:

00:00 Intro

01:54 Miért betegít meg a modern élet?

05:38 A mai emberek genomja nagyrészt ugyanaz

08:25 Az alkalmazkodóképesség a genetikánkban rejlik

10:47 Így tesz tönkre a kényelmes élet

12:22 Rengeteget tanultam a futás által

15:10 Úszás, mint ősi túlélési technika

18:27 Az ősember 42 km-t megtett az ételért

21:26 A fokozatosság elve a legfontosabb sportban

24:13 Fontos információ

24:30 Így hangolódjunk a testünk jelzéseire

27:10 Az agy tehermentesítése az unatkozás

30:32 200 km biciklizés tanulsága

33:28 Naponta 20 perc fókuszálatlan idő kell

38:13 Így lesz minőségi az alvásom

42:04 Az alvás csapdája az okoseszköz

43:57 Ehetsz édességet bűntudat nélkül

46:14 40 napnyi kalóriatartalék van bennünk

50:35 Vendég kérdés