A modern élet rohanó tempója és az állandó társadalmi nyomás miatt egyre több ember küzd olyan belső démonokkal, mint a stresszevés, a testképzavarok és a túlsúllyal kapcsolatos problémák. De vajon miért válik az étel a szorongás, a félelem vagy az elégedetlenség elleni fegyverünkké?
Az Én Kék Zónám legújabb adásában Lukács Liza pszichológussal, a téma elismert szakértőjével jártuk körül a kérdést, és a beszélgetésből kiderült, hogy a probléma gyökerei gyakran mélyen, a gyermekkorban elsajátított mintákban rejtőznek.
Az éhség és a jóllakottság jeleinek érvénytelenítése
A stresszevés és az evészavarok egyik leggyakoribb oka, hogy a környezetünkben nem tanultunk meg megfelelően reagálni a testünk jelzéseire. Ez a probléma a gyerekkorban kezdődik, amikor a szülők jó szándékkal, de hibásan azt mondják a gyereknek, hogy „egyed meg mindent a tányéron, mert nem kapsz desszertet”, vagy „ne egyél többet, mert túl sok lesz”. Ezzel azt az üzenetet kapjuk, hogy a testünk jelzései nem fontosak, és mások döntenek helyettünk arról, mikor és mennyit kell ennünk. Lukács Liza szerint érdemes újra megtanulni odafigyelni a testünk üzeneteire, és különbséget tenni a valódi, fizikai éhség és az érzelmi alapú „megkívánás” között.
A mérleg átka és a közösségi média csapdái
A társas összehasonlítás a mindennapjaink részévé vált. A közösségi média és a divatmagazinok tökéletesnek tűnő testképei irreális elvárásokat támasztanak, és torz képet festenek arról, milyennek kellene lennünk. A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a látott képek gyakran nem valósak, és hiányzik róluk a folyamatos utókövetés. Fontos, hogy ne a tökéletesnek tűnő, kiszínezett képek alapján ítéljük meg magunkat, hanem tudatosítsuk, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és a testünk egy élő, folyamatosan változó organizmus.
Túl a stresszevésen: Anorexia és más testképzavarok
A túlsúly és a stresszevés csupán a jéghegy csúcsa, amikor a testképzavarokról van szó. Az anorexia és a bulimia a legszélsőségesebb formái ezeknek a zavaroknak, de a pszichológus szerint nem csak a diagnosztizált esetek érintettek. Sokszor olyan emberek is küzdenek ezekkel a problémákkal, akik külsőleg egy teljes, kiegyensúlyozott életet élnek, jól néznek ki, és talán még mi is elhisszük róluk, hogy jól vannak a bőrükben. A testképzavarok mögött meghúzódó lélekproblémákról azonban általában nem beszélünk. Ezek a démonok gyakran már a gyerekkorban gyökeret eresztenek, és olyan szégyenérzethez vezetnek, amely megakadályozza az embereket abban, hogy segítséget kérjenek. A legfontosabb lépés a gyógyulás felé a beszéd, a felismerés és a közösség ereje, ami segít legyőzni a tabut.
A stresszevés mint túlélő mechanizmus
A stresszevés tulajdonképpen egyfajta túlélő mechanizmus. Amikor a szervezetünk stresszt él át, az agyunk a túlélést helyezi előtérbe, és arra ösztönöz minket, hogy magas kalóriatartalmú, szénhidrátban gazdag ételeket fogyasszunk, amelyek gyorsan energiát adnak. Ez a válasz egy ősi mechanizmus, amely a múltban segített túlélni a nehéz időszakokat. A mai világban azonban ez a mechanizmus könnyen önszabotálássá válhat, hiszen a stressz forrása nem feltétlenül a fizikai hiány, hanem a lelki feszültség.
A gyógyulás útja: A tudatos evés és a pszichológiai munka
A stresszevésből való gyógyulás nem csupán a megértésből áll, hanem a gyakorlati lépésekből is. A szakpszichológus szerint fontos, hogy az evést ne jutalmazásra, büntetésre vagy érzelmi szükségletek kielégítésére használjuk. Az evésnapló vezetésével feltérképezhetjük a többletfogyasztás okait, és tudatosíthatjuk a rossz szokásainkat. A gyógyulás folyamata lassú és türelmet igénylő, de a pszichológiai munka, a tudatosság és az önelfogadás révén elérhető. A cél, hogy a fejünkben lévő tudás lejusson a testünkbe, és újra harmonikus kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal és az ételekkel.
