Címke: stressz

  • Túlélő mechanizmus vagy önszabotázs? A stresszevés és a testkép zavarok

    Túlélő mechanizmus vagy önszabotázs? A stresszevés és a testkép zavarok

    A modern élet rohanó tempója és az állandó társadalmi nyomás miatt egyre több ember küzd olyan belső démonokkal, mint a stresszevés, a testképzavarok és a túlsúllyal kapcsolatos problémák. De vajon miért válik az étel a szorongás, a félelem vagy az elégedetlenség elleni fegyverünkké? 

    Az Én Kék Zónám legújabb adásában Lukács Liza pszichológussal, a téma elismert szakértőjével jártuk körül a kérdést, és a beszélgetésből kiderült, hogy a probléma gyökerei gyakran mélyen, a gyermekkorban elsajátított mintákban rejtőznek.

    Az éhség és a jóllakottság jeleinek érvénytelenítése

    A stresszevés és az evészavarok egyik leggyakoribb oka, hogy a környezetünkben nem tanultunk meg megfelelően reagálni a testünk jelzéseire. Ez a probléma a gyerekkorban kezdődik, amikor a szülők jó szándékkal, de hibásan azt mondják a gyereknek, hogy „egyed meg mindent a tányéron, mert nem kapsz desszertet”, vagy „ne egyél többet, mert túl sok lesz”. Ezzel azt az üzenetet kapjuk, hogy a testünk jelzései nem fontosak, és mások döntenek helyettünk arról, mikor és mennyit kell ennünk. Lukács Liza szerint érdemes újra megtanulni odafigyelni a testünk üzeneteire, és különbséget tenni a valódi, fizikai éhség és az érzelmi alapú „megkívánás” között.

    A mérleg átka és a közösségi média csapdái

    A társas összehasonlítás a mindennapjaink részévé vált. A közösségi média és a divatmagazinok tökéletesnek tűnő testképei irreális elvárásokat támasztanak, és torz képet festenek arról, milyennek kellene lennünk. A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a látott képek gyakran nem valósak, és hiányzik róluk a folyamatos utókövetés. Fontos, hogy ne a tökéletesnek tűnő, kiszínezett képek alapján ítéljük meg magunkat, hanem tudatosítsuk, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és a testünk egy élő, folyamatosan változó organizmus.

    Túl a stresszevésen: Anorexia és más testképzavarok

    A túlsúly és a stresszevés csupán a jéghegy csúcsa, amikor a testképzavarokról van szó. Az anorexia és a bulimia a legszélsőségesebb formái ezeknek a zavaroknak, de a pszichológus szerint nem csak a diagnosztizált esetek érintettek. Sokszor olyan emberek is küzdenek ezekkel a problémákkal, akik külsőleg egy teljes, kiegyensúlyozott életet élnek, jól néznek ki, és talán még mi is elhisszük róluk, hogy jól vannak a bőrükben. A testképzavarok mögött meghúzódó lélekproblémákról azonban általában nem beszélünk. Ezek a démonok gyakran már a gyerekkorban gyökeret eresztenek, és olyan szégyenérzethez vezetnek, amely megakadályozza az embereket abban, hogy segítséget kérjenek. A legfontosabb lépés a gyógyulás felé a beszéd, a felismerés és a közösség ereje, ami segít legyőzni a tabut.

    A stresszevés mint túlélő mechanizmus

    A stresszevés tulajdonképpen egyfajta túlélő mechanizmus. Amikor a szervezetünk stresszt él át, az agyunk a túlélést helyezi előtérbe, és arra ösztönöz minket, hogy magas kalóriatartalmú, szénhidrátban gazdag ételeket fogyasszunk, amelyek gyorsan energiát adnak. Ez a válasz egy ősi mechanizmus, amely a múltban segített túlélni a nehéz időszakokat. A mai világban azonban ez a mechanizmus könnyen önszabotálássá válhat, hiszen a stressz forrása nem feltétlenül a fizikai hiány, hanem a lelki feszültség.

    A gyógyulás útja: A tudatos evés és a pszichológiai munka

    A stresszevésből való gyógyulás nem csupán a megértésből áll, hanem a gyakorlati lépésekből is. A szakpszichológus szerint fontos, hogy az evést ne jutalmazásra, büntetésre vagy érzelmi szükségletek kielégítésére használjuk. Az evésnapló vezetésével feltérképezhetjük a többletfogyasztás okait, és tudatosíthatjuk a rossz szokásainkat. A gyógyulás folyamata lassú és türelmet igénylő, de a pszichológiai munka, a tudatosság és az önelfogadás révén elérhető. A cél, hogy a fejünkben lévő tudás lejusson a testünkbe, és újra harmonikus kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal és az ételekkel.

  • „Elég jó” a jógaszőnyegen – amikor a maximalizmus találkozik a jelenléttel

    „Elég jó” a jógaszőnyegen – amikor a maximalizmus találkozik a jelenléttel

    Sokunknak ismerős: lelkesedésből „ráhúzunk” még egy centit a pózokra, aztán másnap minden húz. Hámori Barbara is felismerte, hogy a maximalizmus a jógaszőnyegen könnyen túlerőltetéshez vezethet, ezért időnként a pilates kontrollált erejét választotta. A tanulság általános: nem „többet” kell akarni, hanem éppen eleget – tudatosan.

    Túl a hajlékony testeken: a jóga, mint belső utazás

    Sokan, akik még csak ismerkednek a jógával, egyfajta „tornaként” tekintenek rá, és azt gondolják, hogy a gyakorláshoz hajlékony testre és rugalmasságra van szükség. Gottschall Eszter jógaoktató azonban rávilágít, hogy a jóga ennél sokkal többet jelent: egy belső utazás, amely bárki számára elérhető, fizikai adottságoktól függetlenül. A közösségi médiában látható, extrém jógapózok sokakat elriasztanak, holott ezek valójában a rendszeres gyakorlás eredményei, nem pedig előfeltételei. A kulcs a szándékban és az elfogadásban rejlik.

    A cél nem a legmélyebb hajlítás, hanem az idegrendszered megnyugtatása mozgás közben. Egy praktikus iránytű:

    • 70–80%-os szabály: maradj azon a tartományon belül, ahol az orron át történő légzésed egyenletes. Ha kapkodsz, túlmentél.
    • Érzés-ellenőrzés: a nyújtás legyen „kényelmes-kellemetlen”, ne éles fájdalom.
    • Másnapi teszt: ha szabadon mozogsz, jó volt a dózis; ha minden fáj, kevesebb is elég.

    A jóga mindenkinek szól

    A jógát gyakran tévhitek övezik. Sokan úgy vélik, hogy csak akkor lehet valaki „igazi jógi”, ha vegán, vagy ha minden nap meditál. Gottschall Eszter hangsúlyozza, hogy a jóga nem egy szigorú életmód, amit egyik napról a másikra kell elsajátítani, hanem egy folyamat, amely során a változások önazonos módon, szinte észrevétlenül bekövetkeznek. Ahogy a gyakorlásban elmélyülünk, egyre inkább elkezdünk befelé figyelni, és kialakul a vágy a könnyebb, tisztább ételek iránt is. A lényeg, hogy a jóga egy befogadó, támogató közösség, ahová bárki beléphet, kortól és testalkattól függetlenül.

    Mozgás, ami segít a pörgő agynak

    A mozgékony, pörgősebb emberek számára a jóga elsőre nehéznek tűnhet, hiszen a nyugodt, statikus pózok frusztrációt okozhatnak. A jógaoktató szerint ilyenkor a dinamikusabb, áramló jógaórák jelenthetik a megoldást. Ezek a gyakorlatok lehetővé teszik, hogy a túlpörgött elme lecsendesedjen, mivel a mozgás élményét ötvözik a tudatos légzéssel. Ez nem csupán testmozgás, hanem egyfajta „mozgó meditáció” is, ami segít a jelen pillanatra fókuszálni, és kilépni a múlton rágódó vagy a jövőn aggódó gondolatok spiráljából.

    A core izmok fontossága

    Az ülő életmód következtében a legtöbb ember core-izomzata meggyengül. Ezek a mélyen futó izmok kötik össze a felső és alsó testet, és alapvető szerepet játszanak a stabil mozgásban. A jóga, ahelyett, hogy izoláltan erősítene, egységben kezeli a testet, és kiemelt hangsúlyt fektet a középső izomzat megerősítésére. A jógapózok, mint például a deszkatartás, jól mutatják a core-izmok állapotát. Ha a medence lóg, vagy a fenék túlságosan fel van tolva, az a törzsizmok gyengeségére utal.

    A több nem mindig jobb

    Sok sportággal ellentétben a jóga nem a versengésről szól, sem másokkal, sem a tegnapi önmagunkkal. A jóga célja nem az, hogy eljussunk egy extrém pózba, hanem az elfogadás és a testünk határainak tisztelete. Ahogy Gottschall Eszter fogalmaz, a jóga ászana gyakorlása arra született, hogy „vigyázzon a testünkre egy méltóságteljes időskorra”, ne pedig arra, hogy bebizonyítsuk magunknak vagy másoknak, hogy mire vagyunk képesek.

    A légzés ereje

    A jóga egyik legfontosabb eleme a légzés tudatos irányítása. A pránájáma (légzőgyakorlatok) segít a gondolatok csendesítésében és a stresszkezelésben. A jógán keresztül megtanulhatjuk, hogy nem azonosulunk a gondolatainkkal, és tudatosan figyelhetünk a jelen pillanatra.

    Ha érdekel a jóga világa, akkor hallgasd meg Az Én Kék Zónám legújabb epizódját– és találd meg a saját ritmusod!