Címke: pszichológia

  • Túlélő mechanizmus vagy önszabotázs? A stresszevés és a testkép zavarok

    Túlélő mechanizmus vagy önszabotázs? A stresszevés és a testkép zavarok

    A modern élet rohanó tempója és az állandó társadalmi nyomás miatt egyre több ember küzd olyan belső démonokkal, mint a stresszevés, a testképzavarok és a túlsúllyal kapcsolatos problémák. De vajon miért válik az étel a szorongás, a félelem vagy az elégedetlenség elleni fegyverünkké? 

    Az Én Kék Zónám legújabb adásában Lukács Liza pszichológussal, a téma elismert szakértőjével jártuk körül a kérdést, és a beszélgetésből kiderült, hogy a probléma gyökerei gyakran mélyen, a gyermekkorban elsajátított mintákban rejtőznek.

    Az éhség és a jóllakottság jeleinek érvénytelenítése

    A stresszevés és az evészavarok egyik leggyakoribb oka, hogy a környezetünkben nem tanultunk meg megfelelően reagálni a testünk jelzéseire. Ez a probléma a gyerekkorban kezdődik, amikor a szülők jó szándékkal, de hibásan azt mondják a gyereknek, hogy „egyed meg mindent a tányéron, mert nem kapsz desszertet”, vagy „ne egyél többet, mert túl sok lesz”. Ezzel azt az üzenetet kapjuk, hogy a testünk jelzései nem fontosak, és mások döntenek helyettünk arról, mikor és mennyit kell ennünk. Lukács Liza szerint érdemes újra megtanulni odafigyelni a testünk üzeneteire, és különbséget tenni a valódi, fizikai éhség és az érzelmi alapú „megkívánás” között.

    A mérleg átka és a közösségi média csapdái

    A társas összehasonlítás a mindennapjaink részévé vált. A közösségi média és a divatmagazinok tökéletesnek tűnő testképei irreális elvárásokat támasztanak, és torz képet festenek arról, milyennek kellene lennünk. A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a látott képek gyakran nem valósak, és hiányzik róluk a folyamatos utókövetés. Fontos, hogy ne a tökéletesnek tűnő, kiszínezett képek alapján ítéljük meg magunkat, hanem tudatosítsuk, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és a testünk egy élő, folyamatosan változó organizmus.

    Túl a stresszevésen: Anorexia és más testképzavarok

    A túlsúly és a stresszevés csupán a jéghegy csúcsa, amikor a testképzavarokról van szó. Az anorexia és a bulimia a legszélsőségesebb formái ezeknek a zavaroknak, de a pszichológus szerint nem csak a diagnosztizált esetek érintettek. Sokszor olyan emberek is küzdenek ezekkel a problémákkal, akik külsőleg egy teljes, kiegyensúlyozott életet élnek, jól néznek ki, és talán még mi is elhisszük róluk, hogy jól vannak a bőrükben. A testképzavarok mögött meghúzódó lélekproblémákról azonban általában nem beszélünk. Ezek a démonok gyakran már a gyerekkorban gyökeret eresztenek, és olyan szégyenérzethez vezetnek, amely megakadályozza az embereket abban, hogy segítséget kérjenek. A legfontosabb lépés a gyógyulás felé a beszéd, a felismerés és a közösség ereje, ami segít legyőzni a tabut.

    A stresszevés mint túlélő mechanizmus

    A stresszevés tulajdonképpen egyfajta túlélő mechanizmus. Amikor a szervezetünk stresszt él át, az agyunk a túlélést helyezi előtérbe, és arra ösztönöz minket, hogy magas kalóriatartalmú, szénhidrátban gazdag ételeket fogyasszunk, amelyek gyorsan energiát adnak. Ez a válasz egy ősi mechanizmus, amely a múltban segített túlélni a nehéz időszakokat. A mai világban azonban ez a mechanizmus könnyen önszabotálássá válhat, hiszen a stressz forrása nem feltétlenül a fizikai hiány, hanem a lelki feszültség.

    A gyógyulás útja: A tudatos evés és a pszichológiai munka

    A stresszevésből való gyógyulás nem csupán a megértésből áll, hanem a gyakorlati lépésekből is. A szakpszichológus szerint fontos, hogy az evést ne jutalmazásra, büntetésre vagy érzelmi szükségletek kielégítésére használjuk. Az evésnapló vezetésével feltérképezhetjük a többletfogyasztás okait, és tudatosíthatjuk a rossz szokásainkat. A gyógyulás folyamata lassú és türelmet igénylő, de a pszichológiai munka, a tudatosság és az önelfogadás révén elérhető. A cél, hogy a fejünkben lévő tudás lejusson a testünkbe, és újra harmonikus kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal és az ételekkel.

  • Túl a problémákon: A Lélekmódváltás és a kiút a sémákból

    Túl a problémákon: A Lélekmódváltás és a kiút a sémákból

    A mai felgyorsult világban egyre többet beszélünk az életmódváltásról, ám Hámori Barbara podcastjának legújabb epizódjában Herner Dorka pszichológus és terapeuta, egy új, de annál fontosabb témát boncolgat: a lélekmódváltást.
    Barbara személyes tapasztalatai szerint sokszor hiányzik a terápiás folyamatokból a kézzelfogható megoldás és a kiút megmutatása a problémák halmazából. Herner Dorka pont ebben segít, hiszen a pszichológiai elméletek mellett saját, személyes tapasztalatain keresztül mutat utat, és kínál konkrét eszközöket a mindennapi lelki nehézségekhez.

    Mi is az a lélekmódváltás?

    A fogalom nem véletlenül emlékeztet az életmódváltásra: itt is egy tudatos, rendszeres gyakorláson alapuló folyamatról van szó. A különbség annyi, hogy nem a testünket eddzük, hanem a belső régi sémáinkat, beidegződéseinket tanuljuk meg felismerni és átírni.

    A terápiás folyamat akkor tud igazán hatékony lenni, ha nemcsak a problémahalmok körül bolyongunk, hanem kézhez kapunk olyan eszközöket is, amelyek segítenek átformálni a napi működésünket. Ez lehet egy önmegfigyelési napló, egy gondolatátalakító gyakorlat vagy épp egy tudatos döntés arról, hogy holnap máshogy reagálunk, mint tegnap.

    A kiút az önmarcangolásból és az áldozatszerepből

    Az önmarcangolás és a folyamatos megfelelési kényszer a modern kor egyik nagy kihívása. Sokan gondolják, hogy minden rosszban egyedül ők a hibásak. Ez az áldozatszerep azonban egy kényelmes, ámde gátló állapot, amelyből nehéz kilépni. A pszichológiai munka során megtanulható, hogy az önmarcangolás helyett felelősséget vállaljunk a tetteinkért anélkül, hogy ez pusztító önkritikához vezetne. A cél, hogy ne a problémában fetrengjünk, hanem túlélővé váljunk, és a régi sebeinket begyógyítva, megerősödve folytassuk az utunkat. Ez egy lassú folyamat, de a kitartás és az állhatatosság meghozza a gyümölcsét. 

    A közösség gyógyító ereje

    A modern ember egyik legnagyobb kihívása a kapcsolatok hiánya. „Hol van a falu?” – teszi fel a kérdést Dorka is. A családok sokszor nem támogató közegek, a barátságok időhiány miatt elapadnak, a közösségi terek eltűnnek.

    Pedig a lelki edzettség éppúgy épül közös gyakorlás által, mint a testünk. A szakemberek egyre többször hangsúlyozzák a közösség gyógyító erejét, hiszen ott tudunk igazán feloldódni és önmagunk lenni. A sportcsoportok, hobbikörök vagy baráti társaságok mind segíthetnek abban, hogy megtaláljuk a saját „törzsünket”, ahol nem a születési kötelékek, hanem a hasonló gondolkodásmód és a kölcsönös támogatás tart össze.

    A határok fontossága és a kiégés megelőzése

    A határok nem falak. A határ az a távolság, ahol egyszerre tudom szeretni önmagam és a másikat. Ha túl közel engedek valakit, elfogyok. Ha túl messze tartom, elveszítjük egymást. A határtartás tanulható, sőt tanulandó, mert egyensúlyra van szükség az énidő, a kapcsolatok és a munka között. 

    A munka, a család és a magánélet közötti határok meghúzása sokak számára jelent problémát. A pszichológus szerint a határ az a távolság, ahol egyszerre tudjuk szeretni magunkat és a másikat. A valódi énidő nem feltétlenül az egyedüllétet jelenti, hanem azt az időt, amikor töltődünk, és ez lehet akár egy közös családi program is.

    A kiégés (burnout) gyakran azoknál jelentkezik, akik ambiciózusak, és nem figyelnek a belső határaikra. A kiégés első jelei gyakran a saját igények figyelmen kívül hagyásában mutatkoznak meg, és ha ezt nem kezeljük tudatosan, végül a fizikai és mentális összeomlás szélére sodorhat minket. 

    A kiégés nem egyik napról a másikra érkezik. Fázisai változó intenzitással, de felismerhető minták mentén épülnek fel:

    1. Kóros bizonyítási vágy
    2. Fokozott erőfeszítés
    3. Saját igények háttérbe szorulása
    4. Konfliktuskerülés
    5. Értékvesztés, céltalanság
    6. Tételvesztés, dezorientáltság
    7. Elszigetelődés
    8. Viselkedés-változások
    9. Deperszonalizáció (társas tér kiürese)
    10. Belső üresség
    11. Depresszió
    12. Teljes kiégés

    A kulcs a megelőzés: időben felismerni, mikor telítődtünk, és a fal előtt megállni. A lélekápolás és a tudatos önvizsgálat segíthet abban, hogy ne egy katasztrófa, hanem egy új kezdet szülessen a mélypontból.

    Ha érdekel, hogyan segítenek a konkrét terápiás módszerek, és mit jelent a lélekmódváltás a gyakorlatban, hallgasd meg a teljes beszélgetést!