Hámori Barbara ezúttal az emberi kapcsolódásainkat érintő, húsbavágó témát feszegette Sipka Bence pszichológussal, a LifeTech Balance alapítójával. Az elmúlt másfél évtized technológiai robbanása és az okostelefonok térhódítása olyan sebességgel történt, amivel nem tudtunk lépést tartani. Ma már nem az a kérdés, hogy függők vagyunk-e, hanem az, hogy hogyan őrizhetjük meg mentális egészségünket abban a digitális térben, ahol minden a figyelmünk elrablásáért küzd.
A telefon, ami 15 év alatt beépült az életünkbe – a dopamin csapdája
Amikor valaki azt mondja, hogy „telefonfüggő” , a pszichológus szerint valójában nem klasszikus függőségről beszélünk, hanem egy adaptációs problémáról. Az okostelefonok mindössze 15 év alatt váltak az életünk intimebb pillanatainak is szerves részévé , míg más technológiáknak (pl. rádió, TV) 30-40 évre volt szükségük a széles körű elterjedéshez.
Az okoseszközök sikere abban rejlik, hogy a Maslow-piramis gyakorlatilag minden emberi szükségletére tudnak megoldást szállítani, a szórakozástól a kommunikáción át a munkáig. A digitális tér azonban radikálisan más, mint az evolúciós környezetünk volt: ez egy adaptív környezet. Folyamatosan adatokat gyűjt, preferenciákat néz, és a viselkedésünket irányítja. Sipka Bence szerint evolúciós szempontból ez olyan, mintha szeretnénk az epret, és a természet egy egész eperföldet adna elénk – ezzel azonban agyunk nem tud mit kezdeni.
A kognitív terhelés nélküli, passzív technológiahasználat – mint a görgetés vagy a hírfogyasztás – zéró erőfeszítéssel jár, miközben rendkívül magas dopaminos élményt nyújt.
A közösségi média és a szociális hierarchia
A közösségi média felületek olyan szociális pontrendszert hoztak létre, amelyben a lájkok, szívecskék és a nézettség mutatja meg, ki mennyire értékes és menő. Főleg a kamaszok számára – akiknek a kortárs visszajelzés a legfontosabb – egy posztra érkező 200 lájk hatalmas örömet, míg a reakció hiánya elképesztő frusztrációt és szorongást okoz. Az a félelem uralkodik, hogy „ha nem vagyok fenn, nem is létezem”.
A pszichológus rámutat: az elmúlt 30 évben az offline, személyes kapcsolatok tere jelentősen visszaszorult; míg korábban a fiatalok napi 180 percet töltöttek együtt, ez az idő mára 30 percre csökkent.
- A chat mint fal: A digitális kommunikáció (pl. csetelés) csökkenti az intimitás érzetét, mivel a technológiai fal tompítja a sebezhetőség belső élményét. Ezért nyílnak meg a fiatalok bátrabban online, ugyanakkor ez hosszú távon a szociális készségek gyengüléséhez vezet. A szorongás megnőtt azok körében, akik nem gyakorolják a személyes kommunikáció frusztrációval és nehézséggel teli kezelését.
- Nemek szerinti különbségek: A nemzetközi szakirodalom alapján a fiúk inkább a videójátékok iránt érdeklődnek , amelyek gyakran menekülő utat jelentenek a „failed launch” (hibás kilövés) problémájára, ami a felnőttkorhoz kapcsolódó feladatok (önállósodás, párkapcsolat) végrehajtásának akadályozását jelenti. A lányoknál viszont a közösségi média felerősíti a szorongást, a depressziót és a testképzavar kialakulását.
A Mesterséges Intelligencia (AI) kétélű fegyvere
A Chat GPT és a többi mesterséges intelligencia program a pszichológust is lenyűgözte, ám két fő veszélyt lát benne:
A készségek gyengülése: Ha minden mentális feladatot kiszervezünk az AI-nak, eltűnik az erőfeszítés az életünkből. Az esszéírás például a komplex gondolkodás fejlesztésének egyik legjobb eszköze. Ha a könnyebbik utat választjuk, hosszú távon a készségeink gyengülését fogjuk elszenvedni.
A magány elmélyítése: A legnagyobb veszély, ha az AI-t társas funkcióra (barátként, terapeutaként, tanárként) használjuk. Egy amerikai kutatásban a fiatalok 70%-a próbálta már az AI társakat, 30%-uk legalább olyan kielégítőnek, 10%-uk pedig jobbnak tartotta, mint az emberekkel való beszélgetést. Azok, akik eleve magánytól szenvednek, hajlamosabbak az AI-t barátként észlelni, ami kiszorítja a valós társas érintkezést az életükből. Ez elmélyíti a magányt, ami a magyar fiatalok 46%-át rendszeresen érinti. A szuperhatékony rendszerek fejlesztése mellett a legfontosabb kérdés, hogy a technológiának biztonságosnak is kell lennie. A tragikus esetek – ahol a felhasználó öngyilkos lett az AI-val folytatott beszélgetések végén – rámutatnak a sürgős etikai szabályozás szükségességére.
Képernyőidő csökkentés és a tudatosítás
A telefon leginkább azt az időt vette el tőlünk, amelyet korábban saját magunkkal, belső érzéseinkkel és gondolatainkkal töltöttünk. Az önbecsapás helyett, mely szerint „ezt mostantól tudatosan fogom használni”, a pszichológus a technológiával a technológia ellen való harcot javasolja:
Technikai megoldások: Szürkeárnyalatos képernyőszűrő beállítása (egy ELTE-s kutatásban ez napi egy órával csökkentette a képernyőidőt, és javította a stressz-szorongás pontszámokat ), az addiktív alkalmazások eltávolítása a kezdőképernyőről, vagy egy „bűnös élvezet” (guilty pleasure) telefon használata.
Közösségi normák: Az egyre erősebb felhasználói igény (hogy a technológia ne vegye el az életünket) reményt ad a pozitív elmozdulásra. A sarkvidéki kutatóállomások vagy az amazóniai Marubo törzs példája mutatja, hogy a közösségi normák (pl. étkezőasztalnál nincs telefon , vagy csak reggel 7-től 9-ig lehet használni ) megfogalmazása hatékony lehet.
Gyerekek esetében: Állami szintű szabályozási igények is megjelennek (pl. Ausztráliában 16 éves korig tiltanák a közösségi médiát ). A javasolt életkor az első okoseszközre: 12 éves kor előtt nem, de a legfontosabb a szülő-gyerek bizalmi kapcsolata.
A technológiának morális kódokat és társadalmi szabályokat kell beépítenie, fókuszba helyezve az embert a profit helyett. Ez az egyetlen út, hogy a technológia minket szolgáljon, ne mi rohanjunk utána.
Ha szeretnél még többet meg tudni, hallgasd meg a teljes adást!




